Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 105 — ennek bukása után alkalmazás nélkül maradt. Ez Nemegyei volt. Tehát megnézték mindketten Komáromot s belátásuk nyomát is hagyák maguk után. Nem volt ez sem több, sem kevesebb, mint egy erődített hadi tanya (Befestigtes Láger), mely támadó és védő tulajdonnal ellátva, szükség szerint a Duna mindkét partján működhessék. Helyéül a Duna bal partján a már létező hídfői váracs előtti tér volt kitűzve, mely 30 ezer katonát foglalhata magába. Valamint nincsen rosz könyv, melyből valamit tanulni ne lehessen, ugy nincs terv sem, melyben valami jó ne volna. Ha az osztrákok tervezete szerint a homokhegynek az erődítésbe bevétele sikerül, mely a hajóhidat minden veszélytől megvédheté; ha a Vágón inneni és túli erődítések végromlásukból kiszabadittatnak s megjavíttatnak; ha a Vág és Duna közötti tér erődítésekkel elláttatik s több szükségesebb munkák, melyek egyenes biztosságát érdeklik, bevégeztetnek; végre ha a hon akkor a tettlegesen hadi téren működő seregszámban felesleget is bír, azon esetben, mondom, igen is szép lett volna e gondolat, bár nem vala uj. Hanem igy, a hiányok dacára, a positiv és fractiói lángész az uj munkát megparancsolá s a munkaerőt is kirendelé. És ez jó volt, mert e munkaerőt a hadügyminiszter — saját meggyőződése s a derék Hrabovszky sugalata folytán —a hiányok javitására szánta, mi Windischgratz betörése előtt szerencsésen meg is történt s később az ostrom alatt főhasznot hajtott. A kormányfő is megnyugodott későbben, gondolván: „et voluisse sat fűit". •—- ítéljen az utóvilág. Visszatérve Kossuthra s Neme gyeire: midőn az első a honvédelmi bizottmány elnökévé lőn, a második — mint tudományában elbizott fiatal katona — tele volt ter-