Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 98 — több évig szolgálta Ausztriát, hol őrnagyi minőségben nyugalmaztatott. Neve Gál Miklós, ki a magyar seregben tábornokságra emeltetett. Ekként az ostrom jobb, azaz tudományosabb kezekbe jutván, reményleni lehetett, hogy a technicus értelein hamarabb fog az ellenen erőt venni, mivel a vár sem emberben, sem eleségben, sőt még lőporban sem bővelkedett. Dolgozott is az uj parancsnok, s úgy látszott, mintha komolyan fogott volna a dologhoz. Akadályok nem hiányoztak, miután a föld fagyott volt, s igy a munkákat belebb vezetni nehezebb. Ezen lehetett volna segiteni, ha a létező, bár gyengén kiképzett s kevésszámú utászokhoz aknászokat és árkászokat lehet vala csatolni, kiknek nagy hiányában volt még a hon. Ezek nélkül a munkákat parasztokkal kellett megkezdeni, kik az első lövésre csakhamar elszélyedtek. De mivel az ostromló had gyalogsága és lovassága szaporodott, s nehezebb ágyúkkal és két bomba-mozsárral is elláttatott, sokkal többet lehetett volna végezni. A szabadelvű és tervekben bővelkedő hadi mérnök, mint propter hoc persona grata, sokat látott, de ázt nem, hogy a várőrség a szükség által kényszerítve, a temesvári őrséget kétes állapotáról vészjelekkel tudósitotta s hogy a temesvári vezénylő a jeleket észrevevén, Arad közelében Gl'áser tábornok egy erős dandárral, lőporral, eleséggel stb. nemcsak megjelent, de az uj-aradi őrséget is meglepvén, a Maroson átverte, s annak nyomában s vele, váratlanul Ó-Aradon termett. Itt a városból az őrséget szintén kivervén, a szállitmányt szerencsésen a várba küldhette. Az első támadásnál szétvert magyar őrség, helyesebben tán: futó őrség, a várost s a vezénylőt zavarba hozta. Az osztrák katonaság a tért szabadnak látván, jó napot akart magának szerezni, s azért rabolni és zsákmá-