Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 99 — nyolni kezde. — Ezalatt a kivonult magyar zászlóaljak — mert voltak olyanok is, kik mértföldekig szaladtak — vezénylőik, vagy Gál által feltartóztatva, magukat rendezni kezdek. Mig ezek rendezősködtek, egy Aradon kívül helyezett zászlóalj a zajra a városhoz közeledett s ennek vitéz kapitánya, Asztalos, kihez - mint mondák — Boczkó Dániel kormánybiztos is csatlakozott, a városba rohant s a rendetlenül talált zsákmányló osztrákokat elverte. E zászlóaljhoz az önmagukhoz s a városba visszatért zászlóaljak is csatlakozván, — az ellenséges dandárt csakhamar átverték a Maroson. Az ellenség, főcélját elérvén, visszavonult Temesvárra, s az ostromló sereg is elébbi helyére tért, a történtekről gondolkozandó. Eljött a szemrehányások és visszatorlások ideje, s önhibáját mindenki másra tolta. Boczkó, a vitéz kormánybiztos Gált vádolta hanyagsággal, tétlenséggel, s hogy az ostromot szobájából, pongyolában intézte; Gál pedig a többit gyávasággal illette. A hiba azonban megtörtént, s Gál szakértő védelmezése dacára magát a hanyagság és biztosítási feledékenység vádjából nem mentheté ki, sőt a tudományos balfogásból sem. A magyar, mint más nép is, gyakran az első benyomástól vezéreltetik. Túlzó a jóban, de a roszban is. — Az aradi zavarról egy másodrangú hivatalnok — a kimenetelt be nem várva, — a kormánynak azt jelenté, hogy az ostromló sereg megtámadtatván, szétveretett s Arad városa veszve van. E hirre iszonyú volt a fölháborodás Debrecenben, hanem a hivatalos futár a valódi dolog jelentésével a kormányt első ijedtségéből csakhamar kirántá. Szomorúságra volt is ok, mert ha Arad vára nincs bekeritve, a környező, eddig engedelmes nagyszámú oláh nép a közellevő rosz7*