Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 97 — dacára tántoritbatlanok maradván érzelmükben s a magyar ügy gyámolitásában, oly önfeláldozási készséget fejtettek ki, hogy ezt hálásan el nem ismerni bűn lenne. A nem legbővebben ellátott vár ostromlása elégügyetlenül vezettetett; noha az is igaz, hogy a sereg nehéz ágyúk s bombavető mozsarak nélkül szűkölködött, mivel ezekből a seregeknél csak kettő volt. A 24 fontos ágyúkból a háború kezdetén eleget lehetett fölszerelni, ha háborúnkat ostromlásokkal kezdhetjük meg. Hanem a tevőleges sereg ágyúkkal ellátása lévén első és legfőbb szükség, elébb ezt kellett eszközleni; s midőn már ostromlási készületekre is lehetett figyelmet fordítani, akkor Pestet elhagytuk s a nehéz ágyúk is az ellenségnek hagyattak. Később pedig, midőn a sereg száma szaporodott, a lőpor- s golyóöntő-gyárak kevesbedtek s igy gyakran lőpor-hiányt szenvedénk. És mégis, ha Árad ostromát ügyesebb és leleményesebb fejek vezették volna: a vár hamarább adja föl magát. Eleinte Máriássy nemzetőri őrnagy, derék s vitéz férfi vezényletté az ostromot, kinek azonban erről mi fogalma sem volt. Az ellenség a várost, Máriássy a várat lövöldöztette. Később a várról felületes ismeretet szerezvén magának, egy esti rohamot és lajtorjázást merényelt, mi sikerülhetett volna is, — ha a vár sáncainak szövevényes utjai s a falak magassága tudatik, — miután a magyar sereg az ellenség tudta nélkül az utolsó árokig érkezett; hanem ott eltévedvén, az őrséget zajongása fölébreszté, s ez lövöldözni kezdett és ostromlóinkat visszavonulásra kényszerité. Ekkor veszteségünk nagy volt, a várőrség vigyázóbbá lőn, a város pedig dühösebb lövöldöztetéssel fizette meg a merény árát. Ezután az ostromlás szunyadozott, a vezénylő pedig felváltatott. Az uj vezénylő, mint hadi mérnök, 20 s III. 7