Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 77 — mint hires jegyző, históriai encyclopaedikus és mnémonistikus fő, most pedig- mint korelnök diszlelt. Az erdélyiek közül Kemény Dienes, Szász Károly, Berzenczei, Pálfy János s mások. A miniszterek szónoki tehetsége már az előbbi országgyűlésekből ismeretes volt; Kossiith hő hazafiúi szavakkal telt, szabadságot, függetlenséget lehellő, a hon gyengéit ismerő s attól kivánt eszmeröptét használó szónoklatával valahányszor beszélt, mindig magával ragadta az egész gyűlést, ugy hogy véghez vitt mindent, a mit csak akart. — Deáknak következetes logikája ellen sohasem lehetett kifogást tenni; ő nem melegített, de meggyőzött; mert midőn becsületes arcát látta az ember, ha szavait nem hallotta volna is, arca vonásain megnyughatott. — Klauzál, Eötvös, noha következetesen beszéltek, bizalmat soha sem gerjesztettek. — Szemere bölcseleti, szép, szabatos előadásával meghallgattatott, de mivel mindig leckét véltek tőle hallani, nagy benyomást nem tett. — Széchenyi ritkán beszélt és mint a szabadság régi gladiátora, gondolatait mindig csendességben mondhatta el, de a mit elmondott, az el is hangzott. — A külügyminiszter nem volt jelen. — Az államtitkárok közül Pulszky jobb iró volt mint szónok, s kedvetlen előadása végett benyomást nem tőn; a többi majd mind pithagoreus volt. — A hadügyminiszter az első vitákban gyakran beszélt a bizottmányokban; nyilvános ülésben csak egyszer vőn részt, de nem nagy hatással. A miniszter-elnök határozott jelleménél fogva véleményét határozott gondolatokban fejezte ki, és bár szónoklata rikitó hangja miatt a fülre kedvezőtlenül hatott, mégis mély csenddel hallgattatott. A trónbeszéd feletti vita hevesen s több napig folyt; legfőkép az olaszországi kérdés igen hevesen elleneztetett;