Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 63 — ban is szűkölködött. A jobbak künn levén alkalmazva, ami benn magyar maradt még, az részt nem akart venni, a jobbak pedig külföldiek levén, kétesek voltak. — Gróf Lamberget ügyszólván térdenállva kértem, s nem engedett. Gróf Gyulay Ferenc tábornok s Benedek ezredes, ki felért volna mindannyival, vagy nem akart beavatkozni, vagy beteges volt, illetőleg feleletére egyik sem méltatott. — — — — — — — — — Mások szintén nem akartak, kik közül némelyek már éltesebbek is voltak, p. o. Hrabovszky, Blageoj ovich, Gallbrun stb. •— s igy báró Bechthold altábornagyot kértem fel, hogy a vezérséget vegye át. Ezen ur szerette a jó, víg életet, egyenesnek és jó tábornoknak mondották mint lovas vezért, a mennyiben mint ilyest békességes időben kivenni lehetett. Ajánlatomat el is fogadta; s igy az ágyuk elé s a társzekerekbe lovak vétettek, ló'szerek küldettek, s a 10 első honvéd-zászlóalj kiállitása sürgettetett; és mivel Horvátország szélén Jellasics letett bán és letett tábornagy a törvénynek és királynak nem engedelmeskedett, mi pedig erő és készület nélkül voltunk, ezért nem kényszerithettiik őt, s a Horvátország felé hajigált sok bulla excommunicatoria compulsoria s több efféléknek mi hatása sem levén: oda is fegyvert, mely rendet csináljon, s vezért kellé küldeni. E tájon egy erélyes férfi volt, ki mostani alkotmányos állásunkat hazafiúi hévvel pártolta: Csányi László. Ez az egész Dunán-túli vidéket felberzengette s a horvát sereg ellen magyar nemzetőr-sereget gyűjtött; miről később. Körülbelül ezek voltak az akkor történtek anyagai, melyekből aztán kifejlődtek a későbbi események. Készülőben lévén tehát minden, talán nem fog ártani, ha azalatt miniszteriális és magán-életemet, a haza