Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 62 — rinti csekély fizetés által, — egykedvüleg fogadták és végzették kötelességüket. S ime itt van ismét részint ellianyagoltatásunk, részint kiszokásunk a katonaságból, minek hiányát éreznünk kellé. — Mivel semmi felsőbbrangu katonaneveldénk nem volt, ifjainkat itthon katonai szellemben nem neveltethettük, a ki pedig külföldön nevelkedett, — — — — — — — — — — ama föld eszméit is eltulajdonitá. Másnemű elhanyagoltatás az volt, mikép az országgyűlés és a vármegyék nem akarták belátni, hogy minél több kiszolgált katonával birnak az országban, annál több kiképzett és bizonyos időben hasznavehető erőt szereznek tartalékba; miből az következett, hogy a katonáskodás eszméje elavult, és ifjaink könnyen vévén a dolgot, hamar bele untak, s alig vivék kapitányságig — hazajöttek, s itt azt is elfeledték, a mit tudtak. Akik pedig megmaradtak, szegény legények levén, a távol haza ügye — — — — — — — — — — — hidegen hagyá őket. — Ehhez járul még az is, hogy a sokfele népfaj az ujonan szentesitett törvényeket annyiféleképen értelmezte, a hányfélekép akarta, és mivel értelme korlátolt volt, a sok boszus és most felében kenyeret vesztett egyének által felingereltetett, elcsábbittatott. A nem várt és oly kiterjedtségben nem is követelt uri jótéteményekkel, földjük szabadságával, és birtokosokká levésökkel meg nem elégedtek, s az étvágy az étel között jővén, többet és a másét is követelték; sok helyen fellázadtak, erőszakoskodtak, féktelenekké váltak, — U8T? hogy az a kevés katonai erő is, mely az országban létezett, széjjel volt osztva, s igy, hogy egy helyen valamely fontosabb féktelenség elnyomassák, más helyen a belbékét kellé kockáztatni. Nem elég, hogy a sorkatonaság csekély számmal s az is szétszéledve volt, — az ország még vezérek hiányá-