Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 359 — papír-pénzét üldözte, és csak későn mozdult előre, mely körülmény több ízbeni visszaveretésére, s többször szorúlt állapotba jutására adott alkalmat, és megbecsülhetlen időt engedett demoralisált seregünknek kissé magához jöhetésre. Elvégezvén a végzendőt, Tárcáira akarám áttenni főhadiszállásomat, hogy az ellenséghez és seregemhez közelébb essék az, melynek balszárnya lx/2 órányira ügyes s gyakorlott kezekben, az igen derék, bátor és mi több: a lengyelek közül bizonyára legszerényebb Bu Ihar in ezredeséiben volt; ezt azért is akarám tenni, hogy a főhadiszállás a többi szárnytól csak egy órányira essék, hogy ha Sátoralja-Ujhelyró'l történnék a támadás, Keresztárhoz csak fél óra távolságra lévén a rendeletek hamarább és pontosabban adathassanak. E közben azonban Klapka, ez esetre a kormányfó'tó'l ezredességre emeltetve, 14—15dikén este betoppan s mint felváltóm jelentkezik. Szükségben lévén a haza, vagyis hiányában a vezéreknek, különösséget ebben nem találtam s nem találhattam már azért sem, mert forradalmi idó'kben a hevesebb, fiatalabb egyének, kikben szerencsét vélt találni" a sok-fej (publicum,) gyorsabb előléptetéssel kecsegtetvén, ez nagyobb erély kifejtésére sarkantyúzza őket. Klapka múltja rövid, de némileg zivataros szolgálatból állott; e miatt föltételezték róla, hogy a forradalmi idők zivatarába némi tapasztalatokat hoz; természetes virgonc esze s különben még nem tanusithatott hadi tudománya jó hirben állott; eddig a táborkari osztályhoz volt beosztva, még sehol sem tüntette ki magát, azonban fiatalsága és szerény magaviselete jó benyomást okozott. Nyugodtan adám tehát át neki a vezényletet; értesitettem a történtekről és az akkori helyzetről, Ő meg viszont a távoli eseményekről tudósitott, s igy 16-án ott hagyván Tokajt, Debrecennek tartottam.