Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 358 — könnyen egyesüljön. A többiekkel, azaz mintegy 5000 gyaloggal, 6—8 száz lovassal és 9 ágyúval 11-én Miskolcot elhagyva, Gesztelyen át 12-én Szerencsre értem, ott megháltam, s aztán a főhadiszállást egyelőre Tokajra tevém át, a hol három napig maradtam az élelmezés és egyéb szükségesek elintézése és egész hadi állásom beutazása végett. Ezen új állásomban a visszavonulási vonal egész Rakamazig figyelmemet szintén el nem kerülte, s így új elhelyezkedésemet a kormánynak tudtára adtam. A szerencsétlen második kassai csata után megint 8 nap mult el minden háboritás nélkül. Miért nem használta Schlick ezen időt? ő tudja; én csak azt tudom, hogy serege fele előtt, — ha az előre nyomul, az előtte levő demoralisált sereg hátrahúzza magát, s hogy a Tisza jobb partjától fogva Pestig ellenségre nem talál; mert ha mást nem is, legalább a bábolna-móri esetet tudhatta, sőt azt is kiszámíthatta, hogy azon ellenség, mely két szerencsétlen csatát vesztett, ha szándékot tanusitana is a székvárosok védelmére, azokat sok ideig nem tarthatná, nem pedig, — mivel mint régi, s Magyarhonban már megfordult osztrák katona tudhatta, — ha el nem felejtette, — hogy ha Kassa tájékán 21 foknyi hideget jelöl a hév-mérő, az kevés változattal legalább 15-öt mutat Buda-Pest körül, mi elég arra, hogy a Duna befagygyon és igy a gyalogság azon átkelhessen; s így tehát hátában veszélyeztetvén a magyar sereg, ha csak haszontalan bombáztatásnak nem akarná kitenni a székvárost, azt elhagyni kénytelenittetnék. Ehhez járul, hogy ezeket fontolóra véve, nagyobb tért nyerhetett, városokat foglalhatott el, a tokaji álló hidon való egyetlen biztos átkelést maga számára biztosíthatta, sőt mi több: Debrecent, mely csak 11 mértföld távolságra esik Tokajtól, szintén fenyegethette. — Elég az hozzá, ezen szerencsés és eredménydús gondolatra nem jött; Kassán tovább organisált, biztosokat rendelt, Kossuth