Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 349 — felé; a középen pedig az ellen röppentyűi kezeiének sivítani, mely szokatlan látvány és sivítás az egész középgyalogságot ijedtté és mozdulatlanná tevé. Egy pár ürgolyó az 54. és 42-ik zászlóalj közzé esvén, ezeket is vak futásra kényszerité, s mert most az ellenség jobb szárnyabeli üteg maga előtt ellent nem látott, azért a közép felé forditá és küldé Sclirepneljeit, s igy a kereszttűzbe jutott futamodókat lehetetlen volt megállítani. Ezen igyekezet alatt el nem felejthetem egy öreghuszár szép tettét. Mellettem Sághy nevű segédtisztemnek lova lelövetvén, bár a sereg már futni kezdett, mégis az öreg huszár lováról leszállva, a magáét odaadta és gyalog indult hátra felé. A mint működésein mind a közlegénység, mind és pedig nagyobb részben a tisztek gyöngesége miatt, — hogy többet ne mondjak, — nem sikerült, azonnal a jobb szárnyra lovagoltam, megnézendő, mi történik ott. Lehetetlen vala itt is az először futásnak eredt heves-kunsági lovas önkénytesek miatt, (kik az egész utat elfoglalva, csoportosan futottak hátra,) mondom, lehetetlen vala ezek miatt a többit is feltartóztatni; és első pörre miattuk nem bírván az út melletti árkon keresztülugratni, a középre siettem, de már akkor itt is alig találtam itt-ott egy elkésett, vagy kissé megsebesedett honvédet, úgy eltakarodott mind. A tér most semmi szorost vagy akadályt sem képezett. A jobb szárny a derék Dessewffy vezérlete alatt és a 26-ik zászlóalj, melyet Beöthy kapitány vezénylett, egy darabig kiállotta a tüzet, de midőn a lovas üteg ágyúi részint megkárosodtak, részint használhatatlanokká tétettek, egy pedig az árokba dőlt, a tért ezek is odahagyni kényszerültek, melyről a hevesmegyei önkénytes lovasok már előbb eltakarodtak. Ezen hátrálás alatt egy .ellenséges vértes osztálytól