Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 350 — kísértettünk, mely némelykor támadási kísérletet is tőn, de a 26-dik zászlóalj és a 8-dik huszár-ezredbeli három csapat — mert a negyedik szintén elfutott — jó rendben és üldözetlenül eló'bbi szállására, Enyickére visszahúzódott, ott megállott, a hol további instructióját még meg is kapta. Ekkép, a ki a nagy becstelenség közt a becsületet fentartotta, az Dessewffy volt, mert bátor magaviselete által imponált az ellenségnek. Az úgynevezett egész csata alig tartott 15 percig s aztán mindennek vége ló'n. Szemere s Irányi, kik jelen voltak, hogy Kassán rendelkezzenek, s kik Miskolcon mindig azt hordozák szájukban, hogy „van eró', csak használni kellu, most láthaták, hogy a nyers anyagot gyártani kell hasznavehetősége előtt. Schlick a bal valamint a jobb szárnyon egy-egy lovas osztálylyal nem annyira űzte, mint inkább kisértette futóinkat s hogy miért nem vett minket jobban űzőbe? ő tudja5 mert ha ezt teszi, még a 8 elveszett vagyis ott hagyott ágyún kivül a többit is hatalmába kerítheti és a sereg nagy részét is elfoghatja. — Hanem a mit ő nem tétetett, azt a körül-belől lévő, ügyünk iránt hajlammal nem viseltető falubirák tevék, kik egyes embereket s azoknak fegyvereit becsületesen bevivék Kassára, magukat ekkép ajánlandók, és hogy még pénzt is nyerjenek. A szélső jobb szárnyon lévő lengyelek meg-jelenének ugyan a csatatéren, de tétlenek maradtak, és este felé visszahúzván magukat az előbbeni úton, — másnap Garadnán Dessewffy vei, most hátvéd-parancsnokommal — egyesültek és mit sem vesztettek. Dessewffy ezredes ámbár nagy tűznek volt kitéve, még sem veszte 50 embert, a holtak és sebesültekkel együtt, és az alatta levőket, a 26-dik zászlóalj és a hu-