Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 331 — S most elő kell sorolnom, hogy: 1-ször. Disciplina vagyis fegy nem létezett és ha létezett is, inkább állt az abban, hogy meg nem tagadták az alattvalók az átalános mozgási vagy tevékenységi rendeletektől az engedelmességet, hogysem a belső szolgálatban fegyet, rendet követtek, vagy kiméletes bánásmódra oktatták volna a katona-honfiakat. Ez annál tovább harapódzfott, minél több szolgálatot tett a katonaság, s midőn seregünk győztes is lett, és egy időben győzedelmeskedett! ennek tudata a katonát hőssé képzeltette s átalánosan kiméletlen eljárásra késztette s felebbvalói s polgártársai irányában fölingerlette. Ezen fejetlenségnek magvai a haza forradalmi egyénei által vettettek el, kik függetlenségük kivivására eleinte a sorkatonaságban látván az alapot, azt előbbi zászlóaljától elcsábitani és a hazai színekhez szegődtetni igyekeztek, mi ott, hol a főbb tisztek az uj körülményekkel megbarátkozni és annak részére állni nem tudtak, nem akartak, nagyban meg is történt. — Ez pedig annyira ment, hogy a közkatonák elégedetlenül, egyik osztálytól elmenve, máshova állottak be, mindig új kézi pénzt hajhászandók, minek később a kormány maga is gátat vetni kényszerült. Gondolták ismerni, de nem ismerték a haza atyjai a magyar katonát, sőt még a népséget sem, melyből az pótoltatott. Nemes érzettől, philantropicus eszméktől elragadtatva, a szegény hadügyminiszter ellen kikeltek, ki a testi büntetést mint elvet fenn akará tartani, mit azonban korlátolni, és csak hadi törvényes bizottmányi Ítélet által kivánt éreztetni; miért? mert helyettesítését háborúban csak agyonlövéssel lehete eszközölni. Távol volt nemzetünk a francia becsületérzésétől, s ezért nehogy katonáink egy része börtönben heverjen, vagy a hibák túlszigorúan vagy épen gyengén büntettessenek, avagy a szolgálat kárára egészen megbocsáttassanak , — ezek voltak azon okok, melyek miatt a had-