Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 332 — ügyér nem kívánta a testi büntetést egyátalán el törlendőnek, de a szegény hadügyminisztert a hon-atyák, az anyák, a női szépségek, a főbb s az alsó publikum olyannyira marcangolá, hogy az összes minisztérium a hadiigyér átalkodottsága miatt állását kompromittáltnak látván, ezt engedésre birta. El lön ekkép dobva a szokott büntetési modor s helyette híresztelve, közölve és ajánlva a kíméletes, botnélküli bánásmód; és történt, hogy a nagyúri fajból lett katona hajlandó levén engedetlenségre s kihágásokra, pokollá tette a szolgálatot a jobb tiszteknek; és történt az is, hogy a hadügyminiszter minden ellenzése daeára a kormány-főnöktől kezdve egész az utolsó falu birájaig az elvet bántatlanul hagyva, mindenki elnézte, sőt örült, miként most inkább dorongoltatják, mintsem botozzák féktelenné lett honvéd-polgártársaikat. — Ez nagy elégtételt nyújthatott volna a hadügyminiszternek, hahogy a haza kára nélkül történik, mert igy a. sok fiatal és az áj rendszernél fogva perfogyott s katonává lett ügyvéd alsó felére replicálást vagyis inkább aplicálást nyert, több mással együtt; vagyis nem lévén a testi büntetés megengedve, most az önkény (melyre a magyar szintén hajlandó) és a szenvedély szabta a büntetést. Ehhez járult még, hogy nem lehetvén hamar katonai törvénybirákat képzeni, a censurált ügyvédekből, kik katonákká lettek, — mint Moliere botcsinálta orvosa, —hadi törvénybirák neveztettek ki, a kik rövid procedúrát szeretvén most az azelőtt divatban volt hosszak helyett, ha valaki puskát tört vagy vesztett, vagy ha (mivel iszonyú volt a töltés-fogyasztás) valaki időn kivül lövöldözött, vagy töltéseit elveszté, vagy végre ha valaki ellentállt a felebbvalónak, vagy tolvajságot követett el: agyonlövettetett, és mivel majd mindenhol voltak rögtönitélő törvények, ha roszkedvűek voltak a birák, vagy vérengző a törvénybiró, polgárt vagy katonát különbség nélkül csakhamar