Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 330 — hő, heves, meleg és közönbös hazafiak, a képviselők és felsőházi tagok, a kormánybiztosok, a megyei bizottmányok, a tábornokok s törzstisztek, a városi, falusi elöljárók, az alárendelt honvéd-tisztek a már szolgált vagy most alakult honvédig, szekerészekig és szolgákig, — mind, mind intézkedett, rendezett, jót akart és furcsán haladt, hanem talán megbocsátanak, ha azt merem mondani, hogy mindannyian hibáztunk, csak hogy kiki máskép. Mivel Magyarhonban József idejétől fogva a táblabirák, vagy mint József mondani szerette: a „judliumok" mindenre alkalmasak voltak, következőleg az egész ország nemesi, polgári s vallási hierarchiája katonai szellemszőtte szabás szerint jött át a 19-dik század korszakába, s igy ha mindent, azért a katonai ügyeket talán legjobban hitte érteni, s ebbe mindenki belé kontárkodott. A mit akart, óhajtott vagy nem akart a hadügyminiszter, az tettbe és gyakorlatba nem mehetett s mivel egy latin sententia szerint, melyet talán ismétlek is, „Quidquid non est peractum, pro non inchoacto est", tehát kár lenne e dolgot tovább fűznöm s azért tovább megyek. Hanem egyen,— noha ez igenis mellékes dolog, — mégis örülök, azon t. i. hogy a többi közt a gróf Pálffy Móricnak, a később 1850-ben két ezredből ujonan alakult császár-huszárok ezredesének tett 1000 forint utalványozását, (kit a porosz s hannoverai Landwehrek lovassági intézményei tanulmányozása és ismertetésére küldött ki a hadügyminiszter,) mely pénzt ő nyilvános sajtó útján tett jelentés szerint az ausztriai kormány pénztárába tett le, mondom, hogy ezen 1000 forint utalványozását nem annak tulajdonították, hogy azzal a magyar ügy ellen akartam volna conspirálni, mint mondották Kossiith Lajosról, midőn az 200.000 forinttal vagy frankkal Cavaignac vagy Bonaparte Lajos helyett Ledru Rollin megválasztását akarta kivívni.