Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 329 — volna egészen kifogni, ha csak ezt a tisztek egy negyedrészén nem akartam volna véerbe vinni. Az új tisztek majdnem átalánosan, s nagy részben a törzstisztek indolentiája is megkívánta volna, hogy a tudást, a rendet, a fegyelmet s az engedelmességet szintén agyonlövéssel csikarjam ki tőlük, minthogy az eltiltott botozástatás helyett alattomban újra visszacsempészett dorongoltatások kevés hatást gyakoroltak. — Még többet hozhatnék itt elő, hanem ezen résznél azokat elhallgatom. Sokan azt hivék, hogy nemzetünk gondolkozásába behatottaknak látszottak lenni Lamennais francia tudós ezen szavai: „Fényleni fog közöttetek a szabadság, ha lelketek belsejéből ezt mondottátok: mi szabadok akarunk lenni! Ks hogy azok lehessetek, mindent eltűrni, mindent feláldozni készen lesztek. Fényleni fog fölöttetek a szabadság, ha a kereszt talpánál, a melyen Krisztus meghalt érettetek, meg fogtok esküdni, hogy egymásért meghaltok." — Eddig a francia tudós, és én tovább nem is idézem, sőt bocsánatot kérek, hogy kortévesztést követek el, mert 1848 decemberjeig ezen szavak nem voltak a nemzet öntudatában, hanem csak 1849-ben jöttek abba, midőn a muszkák berohantak s midőn a lutheránus kormányzó oktatási s vallási római katholikus püspök-minisztere útján keresztes háborúra hivta fel az egész nemzetet. A hadügyminiszter balfelfogása avagy tudatlansága volt-e az oka, miként Kossuthnak Klapkához intézett s a német lapok által közzé tett levele mondja, — avagy Mészáros Lázárnak „cronieus schwarz-gelb nyavalyája" okozta ? (miként a későbbi kormányzó tinóm elméncségü titkára a „Március 15-dikébe" irta,) — elég az hozzá, hogy a felvidéki hadsereg rendezetlen s rendetlen volt s az is maradt. Az egész haza, (kivéve a hadügyminisztert,) a honvédelmi bizottmánytól és annak fejétől kezdve lefelé, — a