Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 328 — nyilatkozatával s fogyasztó tehetségével, még e szám is tekintélyt szerzendhetett magának Schlick előtt, kinek összes ereje alig érte el vagy haladhatta meg a 8000-et. Ekkép igenis lehetett volna mérkőzni, de igy a magyarok Istene egyenes segitsége és ő általa az ellenség megzavarása nélkül alig lehete biztos jóslást tenni. Miért? mert fegyvereink (közöttünk legyen mondva) vegyest gyutacsos, (Zünderes) csappantyús, (Kapszeles) tűzkovás majd kis átmérőjű madár-puskákból s karabélyokból állottak, mi egyrészt a főhadiszertárnak elég kellemetlenséget okozott, másrészt a kiosztásoknál is zavarokra adott alkalmat, mert a legénység azokat nem ismeré, azokkal bánni, azokat tölteni vagy kisütni nem tudta, annál kevésbbé birt velük célt találni. — Ehhez hozzá adá a magáét a magyar rendetlenség, a tisztek kényelemszeretete és tudatlansága, (kivéve a kiveendőket,) valamint a bekövetkezett hideg, mely már a zérus alatt 14 foktól 18-ig is kedveskedett s melynek dacára a honvédnek fagyos újakkal némi gyakorlatot kellett minden nap tartania, szállását a szokottnál korábban elhagynia s nagyobb meneteket tennie. Tapasztalám már Bács és Bánátban, hogy mennyi előfogat pazaroltatott; ott azonban gazdag földmivelők voltak, kik azokat ki birták állitani, mint p. o. a SzentTamás elleni s a verbászi magyar táborban minden nap 1000 ló használtatott; ismételve látván ezt itt is, annak elejét kívántam venni s azért egy-egy, a tisztek pogyászát hordozó paraszt ló vásárlására 60 pengő forintot fizettettem ki, melyért olyas lovakat, * melyek sem társzekér, sem ágyuüteg, sem lovas alá valók nem voltak, könnyen meg lehete vásárolni; azonban tiszt uraimék, igen kevés lelkiösmeretes tiszt kivételével, minden rendelet s fenyegetésnek dacára a 60 forintot elfogadták, s a mellett a régi modornál — mint olcsóbbnál — maradtak, és ezen rendetlenségen még agyonlövéssel sem lehetett