Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 325 — rosz szerepet vállaltam fel, mire „benne vagyunk!"-kal elváltam tóle. Magyarhonban mindennek hamar kellé történni: ugy most is 48 óra alatt el kellé Pestet hagynom, alig bírván hadügyminisztériumömat (melybe visszatérni szándékom nem volt) jó rendbe helyezni, a politikai hadügy vezetést a honvédelmi bizottmányra hagyván. Megvallom, hogy a mint távozni indulék, valami előérzetem volt, mintha ide nem térhetnék vissza, és hogy talán a kormány is kötelezve lesz mostani székét elhagyni; de a „mikort", a „miképent" nem tudám, bár Görgeynek, az akkori uj csillagnak tevékenységéről oly sokat s anynyit beszélének, meséiének s irának, hogy a sok ismétlésből a leghitetlenebb is hinni kezdé, mikép belőle vagy Makkabeus kerülend ki, vagy talán még maga Napóleon is. Tudományos készületei lévén, az organisatió szükségét ő maga mutatta be a honvédelmi bizottmány elnökének, ki ennek szükségét régebben a hadügyminiszter által mutattatván ki, az időn kívülinek tartotta. Nem vélekedett pedig azért a hadügyérrel egyformán, mivel feltette a magyar képességéről, hogy ez a körülmények fontosságához képest hason fokban fog növekedni és cselekedni. Hanem miután kedvenc „ipse fecit" tábornoka hivatalos programmjávai, hivatalos iratábani értelmes fejtegetéseivel, Győr erődítésének tervével föllépett, (melyekkel a hadügyminiszter competens jó véleményét is megnyerte,) akkor az elnök meggyőződését megváltoztatá, és mindenről át lőn hatva, mihelyest azt teremtménye ajánlotta. A hadügyér nem szeretett ugyan hamar meggyőződni valamiről, de utoljára ő is hinni kezdett és szintén örült, hogy erélyes fiatal férfi védi a nyiigati határt. Ezen