Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 326 — kezdődő jó véleményét elősegité, — mint föntebb mondatott — a rosz idők beállására fektetett reménye, (noha az időjárás akkor kedvezőnek mutatkozott a hadvezetésre;) gyámolitá továbbá az ottan növekedő hadi erő is s nem hiheté el, hogy oly hamar földönfutóvá engedje lenni Görgey a honvédelmi bizottmányt. S igy minden az új vezér mellett szólt, és annak sikeres ellentállását remélheté még azért is, mivel föl lehetett tenni, hogy oly vezénylő, ki lovagi sarkantyúját eddig még csak akasztással s agyonlövéssel,, meg az eltörlött testi büntetések visszaállításával nyerte meg, most mint önálló vezér, tulajdonai sikeres kifejtésével s igy benne, a fiatal emberben helyezett hazai nagy bizalom megérdemlésével fogja meghálálni. Ks ekkép nyugodtan hagyva minden bútoromat a maga helyén, s hivatalom derék s becsületes egyéneinek, képviselőtársaimnak és magánéleti barátaimnak „áldjon Istent" mondva, Gödöllőnek tartottam. Ezen útamon, melyen 10 éves gyermekségem óta nem voltam, hivatalos untatások és barátságos fogadásokon kiviil mit sem élveztem. Egerben az ottani katonai helyzetet megtekintem, a kórházakra, s magtárakra vonatkozó rendeleteket tevék, s december 17-dikén Miskolcra érkezem, mint a katonai erő gyűlő helyére, hol egy jó birtokú, a franciák szerint „age spiritaelle"-ben létező kisasszony, Kis Anna fogadta magához a hadügyminisztert, kinek házában később Dembinski, aztán Schlick, Schulzig s többen is, mint megannyi kisebb-nagyobb értékű vezetők megfordulának; —jele, hogy szíves, vendégszerető nó'i lény volt; — az Isten éltesse! Megnéztem az ottani erőt, mely az újonan állitott 17-dik, 20-dik, 26-dik, 42-dik, 53-dik és 54-dik zászlóaljakból állott, melyek közül kettő jól, kettő félig, a többi pedig csak nagy részben lándzsákkal vala ellátva. —