Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 28 — Mellékesen legyen mondva: a magyar faj azonban sokkal jobban látta át érdeke növelését, és sokkal kevesebbet féktelenkedett, sőt ki leliet mondani, hogy csak ott erőszakoskodott, hol az elem kevert volt; s ezt eleinte azon erővel kellett korlátozni, melyet nem szerettek, — — — — — — — — t. i. a katonai erővel, mely jobbadán külföldi volt. De mindezen féktelenségek, erőszakos kicsapongások el lettek nyomva, és a nép jóakaróitól, tisztviselőitől, előbbi uraitól stb. felvilágosittatva, tisztábban kezde gondolkozni, alább hagyott féktelenségeivel, és midőn elérkezett a kenyértörés ideje, az ügyet segitette is. Hogy sikeresebben nem segíthette, bizony nem volt az ő hibája; miről azonban később. Ennyit a magyar nép-fajról; most halljuk a többit is egy kissé. A szerb hiriink-tudtunk nélkül egy bizonyos eszmével vendégeltetett, melynek hatását mi vagy nem ismertük, vagy nem hittük, vagy pedig hinni nem akartuk. Nem pedig, mivel részint becsületes lelkületünk, részint pedig rövidlátó politikánk mellett nem is képzelhettük, hogy akkor, midőn minden kiváltságainkat, minden jogainkat velük, megosztok, midőn a válaszfalak le voltak döntve, midőn még a históriai, birtoki, szokási és törvényes jog is mellettünk szóllott, midőn őket is urakká, birtokosokká tettük: csupán az egy nyelv miatt, melynek használását magán és némely nyilvános beligazgatási ügyekben megengedtük, ezen tőlünk oltalmazott más hitű faj, ellenünk legyen. — — — — — — — — — — Es mégis ugy lőn, mint később előhozandjuk. Az oláh-, az úgynevezett románfaj, mely mindenki által elnyomatott, .... és ha valakitől védetett, és ha