Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 29 — valakitol engedményeket nyerhete, és ha valaki valódi javát célozta, a mint is az ujabb törvények alkotásánál hason arányban célozta: ugy az a magyar faj volt; és ez ellen fegyvert ragadott, s oly iszonyuságokat követett el, mitől borzadni, s minek hallatára az emberiségnek sirnia kell Később még ez is előforduland. A tótok egy kis része papjaik által félrevezettetve, szintén féktelenkedni, szintén ellenszenvet mutatni kezdettek; hanem nagyobb részük derekas magaviseletében a szabadságra érdemesnek mutatkozott. Körülbelül igy viselte magát az orosz s a többi népfaj is. A németek, kik Ausztria szomszédságában élnek, semlegesen viselték magukat; azok, kik a rác-fajok mellett éltek, a mint nem mozdították elő a közös ügyet, ugy nem is hátráltatták azt. Megszokván az engedelmességet, takarékosak levén, s összetakaritgatott vagyonukat megtartani is óhajtván, annak hódoltak, ki erősebb volt; noha elvre nézve a magyar-fajhoz jobban szitoknak mutatkoztak. A Szepesség minden kérdésen felül derék hazafiakból állott, és bár előbb országgyűlési követeik a conservativ pártvezérekhez csatlakoztak: most liberális térre léptek, s midőn a dolgok roszul mentek is: a szabadelvííség eszméjének tántorithatlan hivei maradtak. A szomszédnépek, a bécsit kivéve, ellenkező elemnek voltak, melyek még nem jutottak odáig, hogy kiszámolhassák , hogy ha azon ország szabadsága, mely magában véve az összes birodalom legszebb gyöngyét képezi, elvész : az övék is nemsokára követni fogná azt. — Ha pedig ellenszenvüek nem voltak, ugy a régi nyűg és gyám-