Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 301 — s mi több: Erdély egy részét, Magyarhon kiegészítő részét Oláh-földül kiszakasztani kivárni, hogy az majd titkos kívánsága szerint Moldvához csatoltassék. 2- or. Adminisztrationális nyelvül az oláhot kérte, mit a törvény a belső ügyekre nézve úgyis megadott. 3- or. Magyarhonnal nem egyesülni, — a rögtönitélő székeket eltörülni, — oláh nemzetőrséget alakitani — vallási ügyekben teljes függetlenséget követelni, — az ausztriai császárnak hűségi esküt tenni, s a román nemzet önállását utolsó csepp vérrel is kivívni, s ennek minden módon és utoni kivivására felesküdni akart. — Ez utóbbi pontot azonban Lemény püspök oda módositá, hogy a „törvényes úton" szavakat igtassák az „utolsó csepp vérrel is" helyébe. Ezek voltak azon kívánságok, melyeknek célzata ügyes voltuk mellett is kivehető. Ezen pontokat egy küldöttség Bécsbe vitte, honnan az még akkor a magyar minisztériumhoz utasittatott. Urbán is Bécsben volt, hogy magának külön utasítást kérjen, mivel az oláhok merénye még akkor a főhadi kormányban és a katonaságban támaszra nem számithatott. Az oláhok kérésüket most még szintén törvényes alakban tették, s bár Bécsből az illetékes fórum, t. i. a magyar minisztérium elé utasíttattak, mégis megnyugodtaknak látszottak s követeiket a magyar országgyűlésre már előbb elküldék. Míg Szaguna Magyarhonban volt, addig Erdélyben nem igen történt más, mint az oláh papok általi népizgatás s a nép előkészítése. — Hanem midőn Bécsből egyenesen fordultak ellenünk, — — — akkor a főhadi kormányszék egyenes jóváhagyása, sőt még felszólítása által is buzdítva, Erdély nem magyarajkú népe is erőszakos lépésekre vetemedett ellenünk. A több század alatti elnyomás következtében az