Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 302 — oláhok második természetévé vált alázatos és ravasz eljárása a kétes eredményű nyilvános fellépés helyett a bizonyosabb összeesküvést, a cselből kitörést, a kevés nyereséggel is megelégedést, és csak ennek biztositása után a második nyereség merénylését választá inkább, s nem szerété annyira, — miként a magyar szokta — az egyenes és nyilvános ellenzést. Eljárásuknak a borzasztó sikert a vezéreikbe helyezett határtalan bizalom s ezeknek azon terve nyújtotta, mely szerint azok minden mellékes cél elkerülésével egyedüli céljuk, t. i. a magyarok megrontására törekedtek. Azt hihetné az ember, hogy nemzetük, fajuk fölemelése s szabadságuk kivivása céljából esküdtek össze; nem! — miként az eredmény mutatta — — — Hogy a vak népet ezen összeesküvésre jobban felbuzditsák, izgassák és vadállatféle felfalási készségre hevitsék az öncéljukat tekintő' bujtogatók, — azon ürügy alatt etették és itatták őt, hogy a magyarok, — kik a császárt úgyis már megbántották s ellene agyarkodni mertek, — az ördögnek szerződött cimborái, s őtet is nemcsak kimélni nem fogják, sőt pusztitani, kiirtani, s a protestáns vallásra téríteni akarják. Urbán, a 2-ik oláh ezred ideiglenes parancsnoka s maga is oláh, Naszódon, az ezred-dandár helyén egy második romángyülést tartott, hol a nép a császár hűségére fel lőn esketve. ígéretet nyert ez itt, hogy védelemben részesül s hogy a közös legelők, erdők és havasok, valamint némely birtokok is fel fognak közötte osztatni. A felesküdtek mindegyike itt a gyűlésből alakult bizottmány által aláirt pecsétes levéllel (pazsura) láttatott el, melynek erejénél fogva a későbbi sajnos és borzasztó kihágásokra jogosítottnak hivé magát.