Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 300 — ellen, kik a március előtti időkben egyedüli pártolóik voltak, sorsukon javítani igyekeztek, és a kik 1848-ban őket a magukéhoz hasonló szabadságra s annak hasonló élvezetére jogosították, — t. i. a magyarok ellenében kiés fölkelni kezdettek. Szagú na, a szép ember, de politikus püspök s egy más, nyágodtabb collegája, Lemény, a guberniumtól engedelmet kért egy oláh népgyűlés tartására, hogy abban a nép kérelmeit és követeléseit tárgyalhassa. — Ennek ellenében a magyar és székely főnökök szintén gyűlést kívántak, — de az igazságos kormány annak megtartatását ezektől megtagadta, talán azon tekintetből, mivel Isten a jó barátokat azért teremtette, hogy őket meglehessen bántani, ezt az ellenséggel tenni már úgyis nem lehetvén. — S igy május vége felé Balázsfalván összegyülekezni kezdettek az oláhok. Ezen oláh népgyülekezetben több előkelő oláh is volt: u. m. Bardócz clericus, Janku Ábrahám jurátus, (ki később Axintyével a felfegyverezett és duló oláh nép egyik fő-vezetője lett,) aztán Szabó Lajos consiliarius, Nopcsa Elek főispán, és Jordán Domokos; ezekhez járultak a belföldi s oláh-moldvai jövevények s a gyűlés rendes és határőr katonaság által is védetett. Ki és mi ellen ? Kikaparván a magyarok az égő parázs közül a tüzes gesztenyét, az eddig sokféle nyűg által elnyomott oláh nemzet azonnal szabadabban lélegzett, a jó alkalmat felakarta használni és az egyetemes, mindenkit egyformán ért szabadság mellé még egy különös, sem históriai, sem positiv jogon nem alapult oláh-nemzeti, független szabadságot formulázott a következőkben: 1-ször. A Magyarhonnal egyesült Erdélyben, következőleg a minden kiváltságot kirekesztő egy politikai nemzetben negyedik nemzetet képezni óhajtott az oláh,