Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 296 — mélyébe nem hathatott, s igy az ottani viszonyok fölött nem állt. Továbbá Erdély azon óhajtásának, mely Magyarhontól várt szerencsés sükert, a magyar kormány-biztos eleget tenni nem tudott; s mivel ilyes időkben az, a ki sükert kivívni nem bir, hibás, — tehát Vay Miklós is az volt. Vívhatott-e ki síikért? — az más kérdés, melyre az erdélyiek kifakadások- és szemrehányásokkal feleltek; s mivel engedékenysége tettleg károsnak tartatott, nemsokára elmellőztetett s később Beöthy Ödönnel, a március előtti idő malleus ecclesiasticorummal, — kiről mint bácsi biztosról már tettem emlitést, — november vagy december elején fel is váltatott. Mellékesen legyen itt mondva, hogy a szegény báró Vay Miklósnak a haza a háborúviselés tekintetében salétrom-főzési ipara miatt sokat köszönhetett, többet, mint kormánybiztosságának, mert Magyarország egy havi előkészület nélkül nem lett volna képes azt előállitani, s ha lőpor nincs, háború sem lehet. Vay Miklós kiküldetésének embere nem volt, s nem értette a dolgot, mit első küldője maga sem értett, s pedig azért, mert a teendőkrőli elágazó vélemények közt tett kérdezősködéseire az erdélyiek által zavarttá tétetett s tán ilyen is maradt. A későbbi kormány pedig: a honvédelmi bizottmány, fejével együtt, minden erőködése dacára okosabb vagy határozottabb szintén nem lehetett, mert a sok kellék s követelés közül a legszükségesebbeket kiszemelni nem tudta, vagy nem birta, — vagy mert Magyarhonban nem tevén meg a főintézkedést, azt tenni itt sem merte, t. i. a megváltási követelést kimondani és életbe léptetni. Ez Erdélyben életbe vágóbb kérdés volt, mert sokakat megmentett volna az éhhalál és koldulástól, és mivel mégsem merte tenni a kormány, — kétszinü, sőt bűnös szint is öltött magára.