Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

Szóval: Vay a kormánytól felvilágosítást, irányt és támaszt nem nyert. De talált ám a jobban informált hadügyminiszterben, és bámulatos! mégsem haladhatott; — mert ha gr. Mikes Jánost kiveszem, ki az összes erdélyi nemzetó'rsereg főparancsnoka volt s ki rendezetlen seregében szintannyi herculesi hó'stett csiráját érzé rejleni mint a testvérhonnak hasonló bátor fiaiban a másik, — úgy, mondom, a jobban informált hadügyminiszter öt legjobban segité. Ez báró Baldaccit, az ott tanyázó magyar ezred másod-ezredesét küldé oda, kinek két zászlóalja Erdélyben volt. Ezen férfi, ki az elsó' tíz honvéd-zászlóalj felszerelésénél és alakításánál hadi-tanácsadó vala, s annyi babért szerzett magának, hogy eljárása már-már kétesszinüvé kezde válni, — pesti szolgálatától fölmentetett és a kolosvári kerület katonai parancsnokává neveztetett ki. Továbbá Zsombori, Dorsner, Dobay s a többien a székely földön már azelőtt is fó'bb osztrák katonai hivatalokban létezvén, a haza ügyét ott pártolni és előmozdítani rendeltettek, a kikről elég hizelgőleg azt mondották, hogy tétováztak, mitsem tettek, csak zavart idéztek elő és a kik később becsületesen haza-árulással is vádoltattak. Ezek mellett Vay a rendes osztrák katonaságban és annak fejeiben szintén hatalmas segélyt talált; mivel a főhadikormányzó, a magyar báró Puchner az alatta levő többi tábornokkal, u. m. a német Pfer sin annál, a magyar Gédeonnal, a szász-magyar Graserrel, a magyar Kalianival s a német Schusterrel és másokkal a magyar hadügyminiszternek eleintén Írásban is hódolt. Később azonban, midőn a dolgok bonyolódni kezdének, de midőn az osztrák katonaság Erdélyben még hová, merre és kihez csatlakozni magát el nem határozta, báró Vayt csak panaszokkal, kétségeskedésekkel s remonstratiókkal segítette.