Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 291 — Ilyen volt Erdély: általunk nem ismert, nem értett. Azonban mégis 14 havi Magyarhonban létem alatt szerzett ismereteimen alapuló, s a becsületes erdélyiek beszédjei által elősegitett véleményem kifejtéséhez fogok. En Erdélynek 1848. március előtti idejétől mostani állapotáig létezett viszonyai eredményét kivánom ide iktatni, szabadon engedvén azt megkritizálni, a hogy tetszik, nem igényelvén magamnak még annyi hibázhat!anságot sem, mint a 19-ik századbeli Pio IX. bello e bono ma stai, vagy mint a mennyit az erdélyiek vindicálnak maguknak, kik közül talán három sem értett soha egyet, a mint tapasztalára. Egyben, a szászokra nézve mégis volt némi összhangzó vélemény a nyilatkozatokban, azokat circumspectus, furfangos, intrigans egyéneknek tartván mindannyian, kik a nemzetiség ürügye alatt a hasznos status quo-t s a kormányon önnön patriciusi családjaikat akarták fenntartani. Erdély aránylag inkább volt paradicsoma a nemesi szabadalmaknak mint testvére: Magyarország, mely szabadalmak ott még négy vallás és három nemzet kiváltságaival bővitve, keverve és csínnal bebonyolitva voltak. — Ott a bureaucratia vallási és nemzetiségi igényekkel változatosan lévén ellátva, a hivatal-vadászatot s a hivatalnoknak mások fölötti uralkodását szépen tünteté fel. Ott maga irányában mindenki igazságos volt, hanem önjogai bővitését a harmadik jogai mibe sem vételével, gyakran egész lelki nyugalommal kereste, s ha lehetett, — ki is vivta. Ott a törvények a magyar király (ki egyszersmind Erdély nagyfejedelme is volt) és a nagyfejedelemség három nemzete összegyűlt rendéi által egy teremben ugyan, de oly eltéröleg alkottattak, hogy azok a közös nemesi privilégiumon kivül egy új, becsületes, furcsa és ritkaságokkal teljes regénynek (minek én a magyar nemzet derék törvénykönyvét, az ügynevezett 19*