Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 282 — örökségül ezen régi óhajtásnak, ezen követelésnek életet adni. Eliittetvén a viszonyok által attól, hogy tervemet augusztusban szavazat alá bocsáthassam, s hogy a tanulmányokat októberben megkezdethessem: — októberben akartam újra felvétetni a tervet, hogy a tanulmányok az új évvel megkezdethessenek, s ez nem csekély vitával keresztül is ment. A tudományok- s azok sorozatára nézve, — miket máshol tán jobban és logikaibb progressiókban taníthattak, — magamnak sokat tulajdonítani nem akarok; azonban valamit mégis igényelhettem, miután az intézet elvét és alapját arra igyekeztem fektetni, hogy a gyermekekből nemcsak gyakorolt lovasok, gyalogok, tüzérek s táborkari és hadi mérnökök váljanak, hanem hogy ha közülök valamelyik a katonai pályára hivatását gyengülni érezné, szakmányi kiképeztetésének hasznát a polgári életben is vehesse. A többi közt pl. furcsa dolognak tetszett eló'ttem csupán hadi mérnököket nevelni, kik a béke idejében henyéljenek, vagy csak polgári mérnököket, kik háború idején, — hacsak a forradalom ismereteik átalakítására nem kényszeriti, — hasznavehetetlenekké válnának. Továbbá, mivel a növendékek az intézetben nyert nevelést elszigetelten nem használhatják, hanem csak a társadalomban s annak hasznára, azért az emberektó'l el nem zárattak. Ezért a tanulmányi órákon kivül a társalgás szabad levén, ajánltatott, hogy azt felhasználják, miként igy a műveltebb társaság emberei között polgárokká is idomuljanak. Oly intézetet akartam létrehozni, melyben a gyermek paradicsomát találhassa, melyre agg korában is örömmel emlékezzék vissza, s mely mellett a tisztelet önkénytelen érzése nélkül el ne mehessen, áldva az ottani rendszert s annak kezelőit.