Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

* * * Elbeszélőnk itt áttér a nádor elutazása után történtek elősorolására, melyekből csupán csak azt emeljük ki, hogy a menynyire fájlalta a bécsi központi kormány a magyar pénz- és hadügy-minisztérium kivivását, ép úgy rajta volt ezt ismét beléolvasztani az osztrák központi minisztériumba, s Mészáros L. azt hiszi, hogy ezen két magyar minisztérium helyett akkor még tán kész lett volna a központi kormánynál magyar státus-altitkárokat kineveztetni, mely állomások egyikére az első időkben „még ezen emlékiratok firkálóját" is meghívta volna, miként Mészáros kedélyesen megjegyzi. Midőn azonban a Batthyányi-minisztérium ingadozóvá, Bécsben kegy- és bizalom-vesztetté lőn, akkor Magyarországba gróf Lamberg altábornagy különös feladattal küldetett. A választás Lajthán-túli szempontból nem volt rosz, mert Lamberg a bécsi arisztokráciával szoros összeköttetésben állott, a császárság érdekeit mindenek fölött előmozditani megszokta s e mellett régi hű ember és derék katona volt. Ezen egyénnek becsületességét, mint emberét, atyáét és katonáét, ki sem vonhatta kétségbe, azonban mivel Bécscsel szoros viszonyban állott és minden tettére onnét látszott hatányt' (impulsus) nyerni, és mivel az úgynevezett pecsovics magyar mágnások részén vívott, jó honfiúi hirben nem állott. Mint katona és katonai parancsnok Pozsonyban nyilvános, erélyes és tettleges szerepet nem látszott vinni, és mivel végre az új eseményekkel sehogy sem birt megbarátkozni, sőt azok irányában mint nyiltszivü ember roszalását is nyilvánította, azért a mostani