Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

464 XIV. FEJEZET. A nádor a sereghez megy; a Balaton taván Jellasicscsal találkoznia kell. — A sereget elhagyja, leköszön és elutazik. — Lamberg Pestre érkezése és megöletése. — Elmélkedések mind a két esetről. A március előtti és a régibb idő törvényei szerint a Laza védelmét személyesen vezetni, és minden hadi erőt a cél elérésére felhasználni: nádori kötelesség" volt, noha az ujabb törvények ettől fölmentették, és ezen kötelesség a táblabirói avultságok közé kezdett tartozni. A nádort, mint mondáin, fölkérték a Jellasics elleni hadviselés legfőbb vezetőjeni, mit a nádor Batthyányi Lajos unszolására s kérésére, s az országgyűlés hozzá járuló hivatalos esdésére is, mint a mostani viszonyok kiegyenlitésére az egyetlenegy eszközt, elvállalt. Ezen fővezérség elvállalásával mint főherceg s mint ujabbmodorú nádor, kit mint a királyt hibázhatlahnak és sérthetlennek nyilatkoztatott ki a törvény, — véleményem szerint balfogást tett és pedig annál nagyobbat, minél kevesebbé akart a forradalom terére átlépni. Mészáros határozottan nem birja kimutatni, mily indokból vállalta el a nádor ezen fővezérséget s csak gyahitja, hogy a bizalom visszaszerzésének óhajtásából; másrészt Batthyányi Lajos — noha kétes reménynyel — a nádor fővezérséget tekintette azon egyetlen eszköznek, mely Jelkisics előnyomulásának gátot vethete s mely a