Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 185 — menyek sebes kifejlése meg nem engedek, és mely később egy okkal többet nyújtott a liaza vesztére. Ezek a rendes katonaságtól elcsábítottak a mint átlépésök által hitöket, esküjöket, a fegyhez szokásukat lerázták magukról, elvesztették még a régi hadtestbeli szellemet és összetartást is, s oly vitézül sem harcoltak, mint az elsó' elcsábított gránátosok, kik eleintén a leggyávábban viselték magukat; vagy ha harcoltak is, jobban ingerié ó'ket a zsákmány óhajtása és a féktelenségre való kilátás, mint a valódi hazaszeretet, vagy más nemesebb érzés. — Kevés nemzet létezik, mely oly hamar változtatná szándékát és kevés, mely a fegyben oly kevéssé érezné magát otthonosnak és mely ebből magát kiszabadítani (még nem szép móddal is) úgy szeretné, mint a különben derék magyar. A pesti ténynyel nem elégedett meg a Kossuth, Perez el et companietól vezetett felekezet, mert egy, ebben az esetben hazafiúilag ildomos, ha nem is lovagias belső ösztön és előérzet Komárom várának becsét és nélkülözhetlenségét is beláttatta velük, ha a mostani merényleteknek sikert kívánnak, s ekkép ezen várnak biztos kezekbe adását és fentartását is merényleniök kellett. Es merényelték is, mert azonnal oda is nemzetőröket indítottak, és azon helyektől, hol a rendes katonaság a várba menekedhetett, ezeket el kellett tiltani, a mi csodálatos sikerrel meg is törtónt. Komárom várának parancsnoka egy régi, erélyes katona, Marz altábornagy volt; mikép vesztette ez el önbizalmát, és mikép hagyta magát azon nemzetőröktől megfélemlíteni? ő tudja; mert az ellene létező és működhető erőt kevés disciplinált erővel s kevés erélylyel és merészséggel legyőzni talán nehéz nem lett volna. — Elég az hozzá, a körül titkosan lappangó rendes katonaság a várból kizáratott és a nemzetőrség beeresztetett, ő pedig eleresztetett. Kinek, minek parancso-