Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 186 — latjából, vagy rendeletéből, vagy útmutatására? a vár Majthényi becsületes hazafinak és nyugalmazott kapitánynak, ki erre az esetre ezeredesi rangra emeltetett, adatott át, s a ki képességet annyit birt egy vár parancsnokságához, mint ezen sorok irója a zenészeihez, melyben egy egész nótát egész életében sem birt megtanulni. Akárhogy történt, Komárom a haza számára biztosítva volt, és ezzel a revolutió is némi támaszt nyervén, jobban várhatta be a körülmények kifejlését. Ezen események, úgymint Pest városának a nem kedvelt és gyanús másfajbeli rendes seregtől felszabadítása, Komárom megmentése és biztos magyar kezekbe adása, és sikerült elcsábítása a rendes és századok alatt nem a nemzeti szinhez szokott rendes katonaságnak, — mindezek a mint egy részről a vágtató párt önbizalmát fölemelték és ébresztették, úgy más részről valami utcai, vagy clubbi befolyásnak is adtak alkalmat. E befolyás, bár féltékenységre és erőszakra soha sem vetemedett, mégis a most győző, és a valódi revolutiónárius térre lépő és tovább ménni is akaró felekezet által annyira hatott a kedélyekre, hogy ha valaki nem fujt az ő trombitájok szerint, az a „Március 15-dike"-béliek által az eszesebb, hasznosabb és biztositóbb eszmék nyilvános megvitatásától bizonyosan el üttetett, vagy helyesebben: az ilyen nem is merészelte ezen eszmék nyilvánítását. Ekkép békés mozgás helyett mindentől lehetett tartani. Azonban a sokfejű többség józansága és az országgyűlés emberül való magatartása a franciaországi augusztus 10-dikei mérgesebb és véresebb tények utánzását megakadályozta. — így történt, hogy már az első minisztérium alatt is Kossúthot megmenteni, a józan többség feladatának tartotta, ki úgy is a legelső faiseur volt, bár Batthyányi több dologban ellentállott neki; Kossúth megmentése pedig azért látszott szükségesnek, mert nélküle