Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

181 — közül is csak olyasok, kik pecsovics névvel tiszteltettek meg, — legroszabbul álltak, mert ha jelenvalának, ó'k maguk is uradalmi tiszteikkel s szolgáikkal kímélet nélkül kiindittattak, — azonban, hogy igaztalanság ne történjék, az álladalmi uradalmak, vagy a szabadelvű urak tisztviselői sem felejtettek ki. Es hogy kivétel egyátalán ne legyen: a plébánusok s káplánok szintén felhivattak, ugy hogy gyakran a miniszternek kellé ezen törvény túlságos végrehajtóit rendre utasitania, és ezzel is bajlódnia, holott azeló'tt is a sok kérelem, a sok unszolás és lehetetlenség követelése, majdnem kétségbe ejté. A mint emlitém, a Hiób-hir Jellasics beütéséről, és a mi több: haladásáról, a valóságnál is majdnem sebesebben elterjedt; mert Magyarhonban szintén volt fogadatlan és önkénytes, jó és rosz híreket nagyító és terjesztő felekezet. Ez zavarokat reménylett előidézni, minden rosz hírt a szellemek lehano-olására és ezenkívül valami kihásrás felte o hívására használandó, míg a jó híreket az akkori tényezők felfuvalkodására, vagy pedig a túlzók hevesebb szereplésére és igy kevésbbé óvatos viseletre vélte felhasználhatóknak, hogy ekkép az ellenkező gondolatuakra élesebben hathasson és végezetül talán még, hogy az országgyűlést is némely szélső lépésekre ingerelhesse. Továbbá, mint mondám, a seregnek nem levén összeütközési kedve, lett légyen az a vezetők vagy más okok következménye: ezen előnyomulás a mint egy részről iszonyú hatást tőn a kedélyekre, ugy más részről az egész két székvárost ingerült állapotba helyezte. — Volt dobolás, nemzetőrség! összeírás, gyűjtés, a clubbok, az egyesületek árulási lármája, az országgyűlésnek magának nyilvános és titkos tanácskozása, melyekből az elsők hazafiúi