Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

lángolásból és ellentállásból, a titkosak pedig sokféle kibékiilési és egyezkedési eszmecseréből és más több ilyesfélékből állottak. A nádornak és Batthyányinak bajai és gondjai meggyűltek; Bécsből még nem érkezett meg elfogadása vagy félrevetése az utóbbi által tervezett minisztériumnak, . . . . s Batthyányi bona fide sajnálta a nőttön növő zavart, és nolia több utcai lármát és kihágást, tiszteletet gerjesztő személyes megjelenése s erélyes föllépése által lecsillapított, de több ilyesmik előfordúltával elégtelennek lenni látta magát. Batthyányi állása ez „Emlékiratok" szerint annál nehezebb volt, mivel a bécsi kormány eljárása sem segített a helyzetből kibontakozni. A mi a nádort illeti, ezt a haza szerette és tisztelte, mivel benne hazai nevendéket látott, s a nemzet iránt tanúsított rokonszenve s azon viszony, mely őt az uralkodóházhoz fűzte, azon közvetítőül tüntette föl, kinek talán sikerülhet a viszályokat kiegyenlítenie. Hogy ez nem sikerült, tudjuk, s ez „Emlékiratok" további folyamából láthatjuk. A nádor a fonebb emiitett izgatott hangulat következtében személyes biztonságát kockáztatva látván, részint a pesti mozgalmak elnyomására, részint pedig önbiztossága fentartására a miniszter-elnök, (ki ekkor a hadi tárcát is viselte,) és a belügyminiszter tudta nélkül németajkú gyalog és lovas osztályokat kezde Pest-Buda felé irányoztatni, melyek itt egyszerre megjelenvén új, nyomatosabb hatást gyakoroltak. — Erre a belügyminiszter, az országgyűlés stb. felhivta a nádort a hívatlan seregnek a városba nyomulásáról felvilágosítást adni, mire oly nyilatkozat történt, hogy e csapatoknak a két városba rendelése azért történt, mikép az utcai tolongások, lármák, fenyegetések, sőt a sok munka nélküli heverő nép, —