Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 1G9 — Minekelőtte az akkori helyettes kormánynál bemutatnám magamat és az ennél történteket leírnám, tájékozás végett másfelé fordulok. Előhoztuk, hogy a Bécsben levő két miniszternek nem sikerült ... a kiegyenlítést kieszközölni, mivel részint . . . Jellasics kívánt lehetlent, részint pedig, mivel Batthyányi, ha ezen lehetetlent a házi békesség kedveért akarta volna is, nem tehette, minthogy az akkor még önérzetében jogaiért a fél világgal is összeütközni kész magyar parlament, és az úgynevezett magyar közvélemény ellenezte azt. A kiegyenlités föltételei, mint tudva van a horvát követelés megadása mellett a had- és financ-ügy módosítását is foglalák magukban. Volt még más valami is, miről azonban nyilvánosan gondolni és merni fejbetöréssel járó hazaárulás lett volna. Tudniillik az 1848-iki országgyűlés vége felé a nádorhoz intézett királyi kézirat, kétszáz millió forint államadósságátvételét, — mint a mostani alkotmány megengedéseérti jutalmat, — követeié; hanem akkor már Kossiith és pártja ennyi pénzért egy kis háborút is merényleni késznek vallotta magát; de ez csak mellékesen legyen mondva, valamint az is, hogy még a békeszerető Deák Ferenc is — háborúról ugyan nem, de a megtagadás mellett nyilatkozott. Most azonban ily föltételről szó sem volt, mert a bécsi kormány ezen államadósság elvállalásának kimondásaért, midőn még veszélyben volt, megengedte volna . . . a két magyar miniszterség lételét, in petto természetesen reserválván magának jobb időkre, az ellene való működést.