Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 170 — A két magyar miniszter Bécsben volt még, kik . . . az in nltima instantia határozó miniszterhez, Latourhoz utasíttattak. Ez . . . ó'ket a belügyérhez, Wessenberghez küldé, s így ezen Pontius Pilatus-hozi küldözésből sikert jósolni, — ha semmi más sem is jön közbe, — nem bírhattak, só't azzal, hogy ép akkor érkezett oda a tudósitás, mikép Fiumét horvát katonák szállották meg s elfoglalták: minden reményük meghiúsult. Ismétlem, hogy bár két magyar miniszter volt Bécsben, mégis a nádorhoz ujabbi felszólítás jött, hogy küldjön Bécsbe két minisztert, kik a had- és financügyre s a középponti hatalom nagyobb megerősítésére vonatkozólag bocsátkozzanak tárgyalásba, sine qua non conditióul az is kimondatván, mikép e tárgyalásokban Jellasics is részt vegyen. A ház ezen föltételt, — mivel Jellasics törvényellenes magaviseleteért hivatalától fel volt függesztve és őt, mint magát nem védelmezett, sem a vád alól fel nem mentett hivatalnokot elfogadni nem akará, — félrevetette, vagyis tanácskozásba sem hozta. — E föltétből azt látjuk, hogy a Jellasicsot illető június 10-iki kézirat feledségbe jutott. Miután herceg Eszterházy külügyi miniszterségéről lemondott, ezen június 10-dikei kéziratra nem emlékeztethetett, Pulszky államtitkár pedig, valamint a többi tanácsos mellőztettek s igy ezt szintén nem tehették. Az emiékiró szerint amaz iratot a bécsi minisztérium ignoráltatta, só't azt látszott állítani, hogy azt jogi szempontból nem is lehetett kibocsátani, s mert ezen irat ignorálásával a magyar országgyűlés megalázottnak hitte magát s abban kihívást vélt látni, mikép mégis az engedetlensége miatt hivatalai és méltóságaitól megfosztott bánhoz utaltatott tárgyalások megkezdése és folytatására, — más részt pedig a bécsi minisztériumnak azon szándékát vélte ez eljárásban átvilágolni, mikép az csak azt akarta megtudni: vájjon a magyarok ellenszegülnek-e vagy nem? Ha nem állnak ellent, akkor az 1848-diki törvények korlátozásával az ál-