Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 12 — meg; ettől gróf Széchenyihez zarándokoltam, kivel már előbb is, mint Deák, Klauzál és Eötvössel, némely összeköttetésben voltam; hanem most megváltozott; sem fényesreptünek, sem határozottnak nem találtam. Kossuthot, a hirest, nem láttam, nem volt otthon; Eötvös Bécsben volt. így tehát a miniszteri processiót bevégezvén, az ügyre menék által. Ezen ügy, azaz a hadügy, a mint egyrészről a pénzügygyel legtovább elleneztetett, ugy másrészről mindkettő a legbonyolódottabb állapotban volt. — Az első megsértette az egységet, a második a bécsi kezelést; — az elsőnek vezetője nyugalmas, békeszerető és engesztelhető volt, és talán még ezen kivül, a mi az esküt nem piszkálta, beszélni is lehetett vele. De a másik vezetője fényes értelem, sanguinico-nervosus vér-alkattal összekötve, dicsvágygyal telve; nemzete megváltójának hivatni, mindent tudni, mindent vezetni kivánt. Hébe-korban múltját a németekkel éreztetni, tökéletesen független lenni s több ilyes szándékkal föllépni igyekezett. A hadügy mint hadvezetés, vagy mint országos védelmi hivatal igen rosz lábon állott. Csaknem az egész világ ellene, igen kevesek és olyasok mellette, kik zavaros időben keveset segithetének. Még a hazafiak is balul fogták fel, s azt keveset értve, benne sokat akartak érteni. Egy különös, de sem nem definiált, sem nem magyarázott mixto-ungarico-politico-militari sensu szeretvén azt kezelve látni, félszegen pártoltatott. — A tényezők benne a katonák s ezek 1688-tól fogva, midőn az első sorezred felállíttatott mindig egy kaptára üttettek, egy engedelmességre szoktattattak s egy zászlóra esküdtek. Egy volt a parancs s ez is idegen nyelv szerint moz-