Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 13 — gatott; — most egyszerre alkotmányra esküdtek, és pedig olyanra, melyről fogalmuk sem vala, s mely az eddig szokotton kivül még mást is foglalt magában. De ezeket, a közembereket értem, még lehetett volna vezetni, ha azok vezethetőkké válhattak, kik őket vezették, t. i. a tisztek. Itt egy kis antedilnviánus történetet kell előhoznom, és pedig olyast, mely a katonai állás vagy rólai gondolkozás taglalásával, a haza többi viszonyaira nem rosz világitást fog nyújthatni. Miként jött? — hosszas lenne fejtegetni, hanem kevés tiszt érzett alkotmányos állapotunk irányában vonzalmat, és a kik éreztek is a több ideig szolgáltak közül: vagy sokat felejtettek nyugalmazott állapotukban,vagy megbántva, vagy morális, vagy politikai és maguk viseleti bukásban voltak , kik ekként a szellem felemelkedésére, a jellem tisztulására és a becsület tisztán tartására keveset hathattak. Miként is szerettek volna minket a sok idegen nyelvű, sok külföldi tisztek, a kik legfölebb a nélkülözhetlen méltányosságban részesültek. — E sorok irója 1812-ben kezdett körülnézni — s 1813-ban katonává ló'n; — 1816-ban a bécsi, párisi béke köttetett. 1816-ban a katona-ruha még legtöbb megyében szabad bemeneti és sziveslátási jegy és útlevél vagy debreceniesen: igazság volt minden házhoz. — Akkor kegyelet volt, ha magyarul beszéltek a társaságokban, és még a legnagyobb házakban is a honi nyelv másodszerepet játszott. Akkor ifjaink átalában ha nem is bárdolatlanok, de igen műveltek sem voltak; következőleg a tiszt, ki több helyen fordult meg: beszélni, bókolni, hódolni, táncolni is jobban tudott s igy jobban is fogadtatott. — A katonaságnak a megyékkel sok baja volt, és ritkán kapott többet, mint a mi szabály szerint járt; — sőt ott, hol némely megyebeli főnökök házi izetlenségekkel bajlódtak, még kevesebbet kapott, ha a tiszti kar a generális, con-