Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

II. FEJEZET. A miniszter körülnéz és a katonaságról beszél. Elaludtam biz én, de a mit álmodtam vagy érzettem, különös nem lehetett, mivel föl nem jegyzettem. Mint miniszter ébredtem fel s az életet mint olyan meg is kezdettem, melynek gyönyöreit csak az élvezi, ki nem ismeri, vagy az, kiben a dicsvágy, uralkodási vagy kormányzási csikland nagyobb, mintsem a kisebb körökbeni mozgással megelégedés. Tehát látogattam, látogattattam s bajtársaimmal megismerkedtem, először csak nagyjában, később részletesebben. Ugyanazon házban volt szerencsémre szállva Deák Ferenc, a hires, a derék, becsületes hazafi, polgár, szónok, ember és barátom. — Itt volt még a nem különben derék hazafi, polgár és bajtárs: Klauzál Gábor. — Ezekkel levén nagyobb elvrokonságban, nagyobb ismeretségben, mint újonc ezekkel szövetkeztem, — fenntartván azonban mindig- magamnak további tapasztalás által szerzendő mayfán nézetemet. Gróf Batthyányi Lajos, a miniszter-elnök, ki (kinek ajánlatára? nem tudom,) bármiként vonakodtam is, ismeretlenül társai közé soroztatott, volt az, kit utánuk meglátogattam. Vele ugyan eleve a politikáról nem sokat beszéltem, bár bevezetésül némelyeket előhoztam. Innét Szemere Bertalannal, a belügyminiszterrel ismerkedtem