Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 153 — 14 nappal elébb tudva volt, hogy ő augusztus 19-én megtámadandja Sz. Tamást. így történt most is, s bármint titkoltam ostromlási szándékomat, mégis az egész világ beszélt róla, találgatott, s előre is elhatározta, hogy mivel augusztus 19-én nem sikerült, tehát szeptember 19-én sikerűiénél; és mivel a főhadi szertár csak 18-án jelentette, hogy készen van, tehát mindennek dacára az újságíróknak igazuk lett volna, ha az eső hátráltató akadályt nem gördit közbe; de azért, a mint a föld szikkadni kezdett, el lőn határozva az ostrom. A táborkar vizsgálódott, kémlelőskodött, kutatott, rajzolt, mindent tett s az utat mégsem tudta. Szept. 21-ikén reggel (éjfél után a rendelet a menetsorra szép holdvilágnál ki levén adva,) a gyülhelyen mindent rendetlenségben találtam. A magyar éjszakának idején menni nem szeretvén — mivel ezt az Ur isten az álomnak engedte, — midőn oda érteni, a tábort félkészülőben leltem. Nagy nehezen sorba állván a sereg, valahogy megindult, s hogy minden titokban maradjon, a fiatal honvédek több nád- és szalmasátort lángba boritottak s az okos táborkari kalauzolás mellett utat vesztve, nagy nehezen tértünk az igazira, s végre Sz. Tamás közelébe értünk volna napvilágnál, ha köd nem ereszkedik le, mely a mint egy részről kárunkra, úgy másrészt hasznunkra is volt, mert annak leplezése alatt a messze felállított mozsár-védkosarakat közelebb lehete vinni, és még a bombázást is megkezdeni. Midőn a jobb parton a bombázás megkezdetett, azonnal rendeletet tevék, hogy egy zászlóalj ostromolja a hidfőt, mig másik zászlóaljunknak, a meddig lehetett, a csatorna partjáig kellett húzódnia, ott lövöldözéseivel az ellenfél figyelmét magára vonnia és tartalékul szolgálnia az ostromlókra nézve. Az Eder tábornok és gr. Kollowrath vezérlete alatt levő lovasságnak parancsoltatott, hogy a