Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 154 — szőregi és római sáncok felöl az ellenség közeledését hátráltassa és ha közeledik, azt szétszórja. A mint a lövöldözés a jobb parton folyt, a balparton is, noha kelleténél kissé elébb, megkezdődött. A csatorna balpartján báró Bakonyi s ennek szélső balszárnyán Aulich, előre nyomultak. Nem sokára roham-robaj hallatszott s erre csend lőn. — Bár a székely gyalogságnak megmutattam az irányt, merre lőjön, merre lehet az ellenség, és merről jöhetnek a mieink, a báró Bakonyi vezénylete alatt előrenyomult ostromló csapatok mégis, midőn a sáncok közelébe érkeztek, oldalról lövöldözve, az ostrommal felhagytak, gondolván, hogy áz ellenség által van azon rész elfoglalva. Ezek a szerencsétlen és itt magukat nem igen bátran viselő székelyek, minden parancsolat dacára, a mieinkre kétszer lövöldöztek, és igy az egyik főbb pont bevételét hátráltatták, A köd még nyolc óra felé sem akart szakadozni, s midőn a jobb ponton levő tűznek elhallgatását észrevettem, parancsaimat kiadván, által lovagoltam oda. A könyves Kálmán-féle táborkari főnök a hidat a sereg előmenetele szerint nem mozditván, vagyis nem vonatván előre s oda, a hová parancsolám, azért sebes vágtatva fél óráig kellé lovagolnom, mig a túlsó félen levő sereghez érhettem. — Báró Bakonyi kikergetvén a szőlőkből az ellenséget, a város alatti sáncokig nyomult előre s azokat kétszer ostromlá, de mindig jobb oldalába lövöldöztetvén, emberei a végső erőkifejtést nem telj esitették s több tisztet s közembert Vesztett. Aulich két zászlóalja, — a mint mondá, — oly nagy ellenállásra akadt, hogy az erdő széles árkaiból az ellenséget többszöri vita után sem birta kilökni s azért magát 1000 lépésnyire hátra húzta, mig a lovasság még távolabb állván fel, kényelmesen etetett.