Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 8 — Bécsben néhány napig mulattam miniszter-collegám, herceg Eszterházy Pállal, s jószívű nejével megismerkedtem. Diplomatikus tehetségei sem csodálatra, sem tiszteletre nem ragadtak. Pulszky Ferenc barátom históriai s politikai tehetségeiről ismeretes levén, beszélgetésével tájékozott ugyan, de véleménye hibátlanságáról nem biztosított. Zsedényi derék conservativ fonok, eleintén ügyünknek hódolt; kiismervén magát az udvari labirintban, jó szolgálatokat tőn, s bár sikerét nem láttuk, el nem ismernünk hálátlanság lenne. Megmaradt-e uj valóságában vagy visszatért-e régi Ádámjába? ő tudja. Más két tanácsnok: Plathy és Bartal derék magyar emberek s azok is maradtak. Bécsben e néhány nap alatt többekkel is beszélgettem és kérdezősködvén, tájékozást keresvén, elhagy ám Bécset s Posonynak indultam gőzösön, oda estve érkezendő. Posonyban utoljára 1842-ben voltam, mint tisztes kis ur, kevés vágygyal, csak jó barátokat keresendő; most pedig mint tekintély jövök, és mi több, mint olyan uj hivatalnok, a milyen még nem létezett. Megtartván a szigorú incognitót, kiszálltam és a fáklyát, zenét és unalmat szerencsésen elkerültem. így tehát egyenesen a dologhoz láttam. Dolgom pedig egy altábornagy felkeresése vala, hogy ügyünkhözi csatlakozásra felkérhessem. Ezen altábornagy, szerzője a második terra incognitának, Bécscsel s a magas aristokratiával összekötve az uj mozgalmak ellenese s ha lehet, hátráltatója. Az uj alkotmánynak inkább ellensége mint barátja volt, noha magán valóságában derék, becsületes ember s jó katona.