Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 120 — működtek, míg az események következetesen fejlődvén ki, az összhangzás bomlani kezdett. Es midó'n Ott inger kiegyenlítési cim alatt Varasdra ment, hogy Jellasicsot, Neust'ádtert és másokat, kik régi ismerősei valának — meglátogassa, oly pompával és megkülönböztetéssel fogadtatott és vendégeltetett, hogy — — — — — — a császári sereg egységére poharat ürítvén — elpártolt, — — — — — mire Jellasics fennszóval kihirdette: „Ottinger ist gewonnen, ist unser." — Ennek következtében a barátság felbomlott, Ottinger, — mint mondám — beteggé ló'n, felváltatott és csak a barátság oltalmának köszönheté, hogy a nép dühe által szét nem koncoltatott. Ottingert Melczer ezredes váltotta fel Ez az ottani körülményeket helyesen írván le, a katonaság gondolkozásmódját ingadozónak, s az egész eró't ellenállásra képtelennek nyilvánította ki. Másrészről nem bírván — — — •— véleményét alkotmányos színvonalra emelni s azt mostani törvényes eljárásunkhoz alkalmazni, sőt inkább a honit tartván hibásnak, .... nem pedig a bécsi minisztériumot, azért Jellasicshoz — visszakívánkozott. — Kérelme elfogadtatván, a magyar minisztérium helyére — — — — — Teleky Ádámot vala kénytelen küldeni. — Kénytelennek kell mondanom, mivel az akkori kétes helyzetben egy tábornok sem akarta volna azon vezényletet átvenni, s akárki kináltatott meg vele a Magyarországban létezők közül, vagy betegnek vagy roskatagnak, vagy tehetetlennek nyilvánította magát, s igy ha Bácsba menni amúgy is nem szándékozom vala, legörömestebb magamat küldöttem volna oda. Ezen időben — a már felhozottakon kívül — történt, hogy — — — — — a határőrök tisztei látván,