Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 7 — s azért ő úgy, mint e sorok írója, — szívességgel eresztetett el. Jelen helyzetem s az által támogatott személyem szálka volt szemökben, hanem a roszat jobb alkalomig tűrni kényszerültek s tűrték is, s oly összezsugorodott, törpült, határozatlan állapotban találtam őket, hogy vagy magamat'nagyobbnak, vagy őket kisebbeknek kellé tartanom. — — — — — — — — — — — A többi első fej utáni fejek vagy újoncok valának uj állapotukban, vagy pedig régiebbek, de a magyar körülményekkel ismeretlenek, bár benne már rég működők, p. o. Rousseau tábornok, kinek jellemrajzát koponya-vizsgálat utján a hires amerikai phrenologus Castle Mihály által szintén úgy, mint saját tapasztalatomból ismerem; tudniillik hogy ambitiója Napoleon-féle és hogy nagy szerepet játszszék, sokat képes végbe vinni. Röviden: ismerősim levén, fogadtatásom sem megnyugtató, sem barátságos nem volt; mindenről beszéltek, csak arról nem, mi helyzetemben némi támaszt adhata. Ezek után Latour hadügyminiszterhez jutottam, kinek hadi tudományát és technikai jártasságát ismerém, de nem politikai minőségét. Nem kedves benyomásu külseje még kevesebbet hathatott reám, mivel katonai nyiltszivüséggel nem egyesült; és midőn neki is elmondám: „Minek kellene lennie Ausztriának, mitől tarthat Magyarország, mi lenne következése, mi kára az összes monarchiának," biztosított, hogy a bécsi kormánynak nincs semmi mellékes célja. Es bár szépen beszélt, mégsem elégite ki, a minek okát magamnak magyarázni nem tudván, valami titkos előérzés kétkedőben hagyott. — Akkor ugyan mindezen érthetetlenségeken túlhaladni nem birtam, és azokat a néhány nappal elébb történt kravalnak, s ezt mind a császári udvar távozásának tulajdonítottam.