Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 111 — ugy másrészt a költségkímélést a hon érdekeivel szintén összeegyeztetni kell, — a nemzetet katonásitani, a katonát polgárosítani s minden létező erőt felhasználni nélkülözhetlen kellék; s ez levén a főbb cél, az egyeseket megvetni vagy elkedvetleníteni céltalan lenne, midőn még a lelkületet, mely az egészet áthatja, ezt pedig az összes testre alkalmazza, kidolgozni, kedvezőbbé alkotni kellene; azért is azt (t. i. a katonaságot,) azonnal egészen magvar rámába helyezni nem tanácsos, hanem lassan-lassan kell ahhoz szoktatni, mivel azon nemzetnek, mely becsét érzi s lételét szilárdan megtartani akarja, 200,000 katona nem parancsol. így tehát, ha a katonaság alkotmányosittatni fog s az uj szellemben otthonossá lesz, az alkotmány támaszát fogja lelni abban, akármily színeket viselend is az. Az átalános vitatkozás három napig tartott. Nem volt szitkolódás, szemrehányás, schwarzgelbségi gyanúsítás s több ilyes lök-sohajok szórása, melyekkel a Madarászok, Perczel, gr. Teleky László, Nyári Pál, Kállay, Pálfy János, Táncsics, az öreg Palóczy s több mások eltemetni nem akartak volna. Ezeknek — ha nem csalódom, — bátran s magam állottam ellent, gyengén segittetvén barátaim s collegáim által, kik szintén magyarok levén, nem pártoltak, de ellenem sem beszéltek, s mellettem — szerencsétlenségemre — csak az egy Széchenyi volt, és ez is csak akkor, midőn a bot elvét — melyet a hadügyér eldobni nem akart, — védelmezé, ngy hogy a vitatkozás közt ejtett némely szavai miatt még Patayval párbaja is volt. Kossuth azonban az oppositióhoz hajolván, s Batthyányival, kivel csak szinleg békült ki, ismét összeveszvén, még ellenem is beszélt. Azt mondja a francia, hogy az étvágy evés közben jő, a szóváltás a szónoklattal, a beszéd a szóbeli ellentállással. Ekkép nekem is, kinek gyenge emlékező tehetsége, lassan pergő nyelve, békességszeretető jelleme volt,