Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 112 — s a kinek veszekedés- vagy civakodásrai hajlani osztályrészéül nem jutott, — a három napig tartó vitatkozás következtében olyannyira felhevült s ingerlődött agyam és nyelvem, hogy magam is csodáltam, miként állhatott nyelvem s kedélyem szinte az elméncségig hatalmamban. Már-már gondolni kezdem, hogy csak miniszternek kell lenni, s felhatalmaztattam mindenkinek tetszés szerint felelhetni, hogy Broughamhoz, az angol alsóház egykori hires ellenzéki vezetőjéhez hasonlítsak, kit csodáltam, hogy 47-szer hevenyészhetett egy gyűlésben. — Tudja Isten, hányszor bírhattam volna improvisálni és helylyel-helylyel nem rosz, rövidebb beszédeket tartani. ()rültem, hogy nemes hazámfiainak ellentállottam; örültem, hogy azon nemzeti gó'göt, mely magát a corpus juris tudásával mindenre alkalmasnak hitte, következőleg arra is, hogy Európában talán nem a legnagyobb katonai szellemmel, s igy a katonai dolgokban nem a legnagyobb tudománynyal bírván, ahhoz mégis o szólhat leginkább hozzá, — mondom, hogy ezt iróniával és humorral kissé alább szállítottam, s örültem, hogy egy oly szavat, melynél nevem mindenkinek örökre eszébe fog jutni, meghonositottam. Ez a kófic1), melyet kívánságuk teljesítése által becsületes étel helyett kisütendőnek mondtam. Örültem, hogy figyelmeztetem őket előre az időnkivüli óhajtásuk teljesültéből eredő megbánásukra s örültem végre, hogy el nem feledtem megmondani: ha a fenyítéket a valódi polgárosodás hiánya mellett elvonják: vagy ölni fog kelleniök, vagy nagyobb és zsarnokiabb büntetéseket behozniok. S pár hó múlva maouk átlátták, minő kárt okoztak az egész ügynek. — Nyári később a schwarzgelb-zsinóros huszárokat s tiszteket jobban magasztalta mint a veres-zsinórosokat.— Perez el maga a boteltiltást legoktalanabb tettének nyilatkoztatta, mert ') Később gúnyból sokan ezen néven hittak Mészárost.