Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 108 — A mint kör utam leírása előtt érintettem, a németbirodalmi szinek felvételére augusztushó 16-dika volt kitűzve, mely napon Bécsben azok nagy ünnepélylyel fel is vétettek és később le is fejtettek, a mi sok súrlódásra adott okot mind Frankfurtban, mind Bécsben, de még a magyar országgyűlésen is. E napot bizonyosan nem tudom, azonban ez különbséget az egészre nézve nem tesz. A minisztérium eljárásának roszalására és némely, az ausztriai kormány elleni nyilatkozatra az oppositio: gróf Teleki László, a Madarászok, Perczel, Nyári s többen ki akarták nyilatkoztatni, miként a magyar nemzet oly hő vonzalommal viseltetik a német nemzet egysége iránt, minőt ha Ausztria nem képes táplálni s felmutatni, nem érdemel tiszteletet. A hosszas dictióknak eme rövid kivonata sok oly kikeléssel, a történetből vett megbántó idézésekkel, sőt még az aula apotheosisével is volt összefűzve, hogy ezt barátságtalan eljárásnak lehete nevezni, ha nem ellenségesnek, a mi voltaképen volt is. Erre Nyári Pál még azon mártást is öntötte, hogy ha Ausztria valamikor a német szövetség ellen nyilatkoznék, vagy azt megtámadni akarná, Magyarországtól soha, de soha (ez is magyar szójárás volt) segitséget ne várjon. — E gyűlésen jelen voltam Széchenyivel, (Batthyányi, Deák, Klauzál és Kossuth nem voltak ott,) s midőn ezt haliám, Széchenyihez fordulván megjegyeztem, hogy ezt hallgatással tűrni nem lehet. Alig váltottam szót, az elnök, Pázmándy Dénes, kinek a minisztérium elvét kellett magáénak vallania s ezt látszólag tette is, — itt, a mint az országgyűlés először intézett Ausztria ellen hivatalosan ellenséges nyilatkozatot, a minisztérium irányábani gyanitott barátságtalan hajlamát azzal nyilvánította, hogy ezen megrovástóli feleszmélésre időt sem engedvén, a végzést a megrovás értelmében nyilatkoztatta ki. — Ez volt Ausztriának első okirata és hivatalos vádpontja a magyar