Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 107 — és szövetségessé tenni meghagyta. Tudta-e ezt az ausztriai kormány vagy hatalmas kutató rendszere következtében gyanitotta-e ? — de akár gyanitotta, akár nem, mégis ugy tett, mint érdeke kivánta. — — — — — Mészáros „Emlékiratai" szerint az osztrák kormány későbbi támadását a magyar kormány ezen eljárására alapította. Szerencsétlenség, ha ugyan az, mit én azonban nem tartok annak, hogy a maga idején kevés jegyzetet tevék; pedig az olvasó számára ezen iratot, ha napvilágot lát, még kellemetesebbé lehetett volna tenni, ha ahhoz több kis társas botrány, személyi politikából keletkezett ötlet, tények a kissebb, nagy, s legnagyobb világból, — ha mondom, ezek a forrongó élet képéhez mint fények vagy árnyak toldattak volna. Érdekes lehetne talán még az is, ha belé fűzném ezen iratba, mikép intézték az agitátiókat részleteikben azon célra, hogy a közszellem egy irányban vezéreltessék; miként működtek a hirlapok általánosan s különösen a „Március 15-dike," melynek egyik szerkesztőtársa, főbbhelyi hivatalnok és „családi meghitt", ezen családi körben kérdezni szokta, hogy a főbb társak közt kit kelljen marcangolnia, hogy egyéb cselszövények mellett a szegény minisztérium is mielőbb megbuktattassék. S ezen közönséges elbeszélésnek ily apró részletekkel fuszerezése azért is kivánatos lenne, mert ezek azon vékony Ariadne-szálak, melyek sok eseménynek indokára vezethetnének. — Hanem a jó olvasó meg fog bocsátani, mert tudja, hogy természetem egyik bélyege a restséghez vonzódás, a miért több dolgot csekélységnek tartván, azokról nem tettem jegyzéseket s a melyeket tettem is, — mint már emiitettem, — azok is szerencsésen elvesztek. — Ne váltsunk tehát sok szót, hanem menjünk tovább.