Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 100 — kik a tüzet Újvidéknél kiállották; a bihariak, kik Periasznál szintén ostromoltak és még mások is, kiket elfelejtettem. Nagyobb része azonban emészteni, rendetlenségeket elkövetni, garázdálkodni igen is tudott, de arra, hogy a tűzben csekélyebb szolgálatokat végezzen, még akkor rávehető nem volt. Mig ekkép a sereg az európai hiríívé vált Sz. Tamás bevételére gyülekezett, mint érintem, ekkor történt idejövetelem. O-Becsén Bechthold tábornoktól fogadtatva, megtekintém a gyülekező sereget, s annyira buzditottam őket, hogy egész nap beszélvén, örültem az estének, midőn kinyughatom magamat. Itt két dandár-parancsnok, t. i. Eder tábornok és gr. Kollowrath ezredes elég jó akaratot mutattak Erdélyből általam mint derék, talpraesett katona, Wolnhofer tábornok hivatott meg, ki azonban beteges állapota miatt kevés hajlamát nem igen palástolhatta. Volt még egy régi derék katona, nyugalmazott ezredes, ki később tábornokká neveztetett, Fack nevezetű, ki vitéz ember létére a sok nemzetőr vezérévé neveztetett ki. Egy napi itt múlatás alatt megnézvén a hadi positiókat, átrándultam a Bánátba, hol Kiss ezredes, régi pajtásom és barátom, vezénylett. Itt is, valamint az O-Becsétől kezdve egész N.-Becskerekig és az e körül létező és tanyázó sor- és nemzetőrségi katonaságot szintén beszéd, szónoklat, szemle s harci állásaik vizsgálása mellett megnéztem, több megyebeli küldöttséget fogadtam s egy estét ott tölték. Ezen este, a mint Vukovics kormánybiztos erélyes eljárásáról s a megyék jóakaratú működéséről értesitettem, a történtekről tudósitattam s a teendőkről Kiss barátom-