Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

71 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. lehet tartani. Hanem erre a §-ra, ahol politikai bűntettekről van szó, azt hiszem nem fogja többé alkalmazhatni a t. államtitkár ur, hogy haramiák, rablók ne ülhessenek birói székbe, mert itt egészen más caliberü emberekről van szó, t. i. olyanokról, kik politikai büntettet követnek el, minélfogva reménylem, hogy nem fog ragaszkodni a múltkori kijelentéséhez. Egyébiránt nem akarok privilégiumot csinálni a politikai vétkeseknek hivatalvesztése és a politikai jogoktól való megfosztatás tekintetében, hanem általában azért nem kívánom itt is alkalmazni ezen büntetésnemeket, mivel azokat egyáltalán bárkire nézve alkalmazni helytelennek tartom. Nevezetesen a mi a hivatalvesztést illeti, azt meghatározni: viselhet-e valaki hivatalt, vagy gyakorolhat-e politikai jogokat: ez nem a biró dolga, ez azoknak a dolga, akik hivatva vannak arra, hogy valakit valami tisztségre megválaszszanak vagy kinevezzenek. Egyébiránt azt hiszem, hogy az egészen czéltalan dolog is, mert azt gondolja a t. képviselő ur, hogyha három év múlva valaki már mint megtisztult egyén hivatalba alkalmaztatik, hogy az nem fog többé compromittáltnak tekintetni? Ha a társadalom engesztelhetlen akar lenni egykor hibázott egyének irányában, akkor nemcsak három év, de 10 év múlva is rá fog mutatni arra, a ki hivatalban van, hogy ez az ember rablásért, gyilkolásért tömlöczben volt. Egyébiránt azt hiszem, hogy a választási szabadságnak sértése nélkül nem is lehet ily intézkedéseket tenni. Kimondatik például az is, hogy nyilvános tanári és tanitói állomást sem foglalhat el, attól is meg lehet fosztani. Ez mindjárt a protestáns autonómiába ütközik, mert a békekötési alaptörvények értelmében meg van engedve a protestánsoknak, hogy szabadon alkalmazhatják tanáraikat és tanitóikat s ez által joguk kétségkívül korlátoztatnék. A mi különösen a politikai jogok elvesztését illeti : ezek közé a politikai jogok közé van sorolva az is, hogy valaki képviselő lehessen. En azt hiszem, hogy ez helytelenül van a politikai jogok közé sorolva, mert ez nem a politikai jogok közé tartozik szorosan s e közt nagyobb az analógia, mint a közt, hogy valaki képviselői qualificatióval birjon és választási jogot gyakoroljon. Itt voltakép a választási jog gyakorolhatásáról s annak elvesztéséről van szó, ezt pedig bárkitől nem tartom elveendönek az alkotmányosság azon alapelvénél fogva, hogy semmit rólunk nélkülünk. En ugy fogom fel a dolgot, hogy legyen bár valaki jó vagy rosz, megrótt vagy nem, egyenlően érdekelve van, hogy a közügyek jól folyjanak, mert attól függ minden polgárnak érdekes ennélfogva joga van, hogy az ország, a megye, és község ügyének igazgatásába befolyást gyakoroljon. Ezért én elvből nem tartom megengedhetőnek azt, hogy valaki politikai jogaitól, nevezetesen választási jogától megfosztassék. Ezek azon okok, melyeknél fogva általában helytelennek tartom úgy a hivatalvesztés, mint politikai jogoktól való megfosztás alkalmazását, mint mellékbüntetést, de különösen itt e fejezetben, a hol politikai vétségekről van szó, azt még azon oknál fogva sem vélném alkalmazhatónak, mert a mint felszólalásom elején bátor voltam említeni, s a mint ott az államtitkár ur hangsúlyozta, itt egyátalában nem oly egyénekről van szó, kik által a hivatalok, vagy politikai jogok, ha általok kezeltetnének és gyakoroltatnának, meg volnának becstelenitve. Ennél fogva kérem e mellékbüntetés mellőzését, illetőleg a 138. §. kihagyását. (Helyeslés balfelöl.) Csemegi Károly államtitkár: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy én Helfy Ignácz képviselő urnák felelve, azt állítottam, hogy csalók, rablók és gyilkosok nem lehetnek birák, s a t. képviselő ur ebből kiindulva, reményét fejezte ki, hogy most, midőn nem csalók és rablókról van szó, következetesen előbbi nyilatkozatomhoz képest ellene fogok lenni a hivatalképesség és a politikai jogok elvonása kiterjesztésének a felségsértés tekintetében.