Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. — i38. §. 75 Nem tehetem a t. képviselő urnák, bármennyire óhajtanám, az Örömet, hogy vele egy e'rtelemben legyek, és nem látom át azt sem, hogy midőn én vele most nem vagyok egy értelemben, előbbi nyilatkozatommal ellentétbe jönnék. Nem! t. képviselő ur, az előbbi tárgyalás alkalmával szó volt egyáltalán a hivatalképesség és a politikai jogok elvesztéséről, tekintet nélkül egy bizonyos nemű bűntett vagy vétségre. A kérdés általános lévén, a felelet részemről szintén általános volt. Használtam épen azon büncsoportozatot, mely általában véve mindenki előtt legvilágosabb és legtisztább a nélkül, hogy a részletekre nézve még akkor praejudicálni akartam volna, vagy praejudicálhattam volna az egyes eseteket illetőleg. Most speciális kérdés áll előttünk, meg fogja tehát engedni a t. képviselő ur, hogy most specialiter feleljek. Az indokok erre nézve nyilatkoznak és az indokokban meg van mondva, hogy a törvényjavaslat becstelenitö mellékbüntetéseket nem ismer, hanem azon szempontból fogadja el a mellékbüntetéseket, hogy bizonyos bűntettesek, bizonyos vétségek elkövetői rögtön nem nyerhetnek annyi bizalmat, a mennyi szükséges arra, hogy az állami ügyek vezetésére hivatalnoki minőségben vagy politikai jogok gyakorlásával azonnal befolyjanak. Ez egyszerűen a bizalom dolga. No már, t. képviselőház, a ki fölségsértést követ el, a ki az állam alkotmánya, az állam fejedelme, az állam területének egysége ellen erőszakos támadást intéz: méltóztatnak azt gondolni, hogy az azonnal, mihelyest kiállotta a büntetést, azonnal annyira bizalomteljes egyén, hogy az állam ügyeinek vezetésében való tettleges részvétet azonnal, minden aggodalom nélkül rábízni lehessen? Én kétlem, t. ház, és én azt hiszem, hogy ha valaki a fegyintézetből kikerül, habár államellenes merénylet miatt lett legyen is ott, még is bizonyos idő kell arra, hogy az állam minden aggodalom nélkül választhatási képességgel, vagy választhatási joggal felruházhassa. — Felségsértők minden állam törvényei szerint vagy örök időkre, vagy legalább is bizonyos időkre ki vannak zárva a hivatal-képességből és a politikai jogok gyakorlatára nézve oly korlátokat szabnak, hogy a legritkább esetek lesznek azok, hogy azonnal politikai jogok gyakorlatába lépjenek. Azt méltóztatik mondani, hogy ne adjanak olyannak hivatalt. Nem a törvény van hivatva a hivatalképességet elvonni, hanem az, a ki a hivatalt osztja, az ilyent ne nevezzen ki vagy ne válasszák meg. Egy kissé elkésett a t. képviselő ur. Néhány évvel ez előtt, midőn a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat a ház asztalán feküdt és a qualificatió, valamint a disqualificátió esetei is a törvénybe felvétettek: akkor t. ház, egyrészről sem mondatott, hogy a kinevező hatalom dolga megítélni, hogy a disqualificátió esetei fenforognak-e vagy sem; hanem igenis szépen elfogadtatott és beiktattatott a törvénybe a disqualiricatiót megállapító intézkedések egész sorozata. Épen így történt a törvényhatósági törvénynyel is és nagyon helyesen: mert ellenőrizni kell a kinevező hatalmat épen ugy, mint a választó hatalmat. Bizonyos esetekre nézve a törvény egész általánosságban kimondhatja, hogy a kikre nézve ezen körülmény fenforog, én a törvény, az állam iránti tekintetnél fogva nem engedem, hogy a kinevező, vagy választó hatalom ilyen embert, a kire nézve ez fenforog, hivatalképességgel ruházzon fel és hivatalba helyezzen. Ez a törvény feladata. A megállapított qualificatió és disqualicatió határai közti választás és kinevezés igenis megilleti az illető hatalmat, de a disqualificátió megállapítása első sorban a törvényhozó hatalmat illeti. A mint már említettem, t. ház, ez részletes kérdés lévén, ez áll a felségsértésre nézve éppen ugy, mint a közönséges bűntettekre. De azt méltóztatott mondani, hogy a képviselői jog nem is politikai jog. No, ha nem politikai jog, akkor nem tudom, hogy micsoda. 10*